Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

hivatala vizsgálta meg s annak véleményével került azután a bizottságon: át a helytartótanács, majd a király elé. — A lelkészpénztári bizottságot 1769-ben beleolvasztották a vallásügyi bizottságba; ez azonban nem okozott változást a lelkészpénztári ügyek intézésében. A lelkészpénztár felállítását követő években lassanként majdnem valamennyi püspököt és nagyobb javadalmast rávette az uralkodó arra, hogy tíz évre kötelezze magát a lelkészpénztárba évente bizonyos összeg befizetésére s ezt a kötelezettséget a tíz év elteltével mindig megújították. így aztán pl. 1753-ban az volt a helyzet, hogy az esztergomi érsek 8000, a váci, nyitrai, győri, egri püspök 6000—6000, a pécsi püspök 5000, a veszprémi püspök 4000, a pécsváradi apát 2000, a földvári apát 600 ft-tal volt köteles hozzájárulni a lelkészpénztár bevételeihez. 1769-ben Mária Terézia elrendelte, hogy a jövőben kinevezendő püspökök és nagyobb egyházi javadalmasok jövedelmük 10%-ával adózzanak a lelkészpénztárnak; a javadalmakat már élvező főpapoktól továbbra is csak az eddig fizetett összeget kívánják, illetve, ha eddig nem fizettek semmit, meghagyják őket mentességükben. A lelkészpénztár felállításával tehát az államhatalom a püspökök és más nagyjavadalmasok jövedelmeinek egy részével való rendelkezést a maga számára biztosította s jelentős befolyásra tett szert a katolikus egyház ügyeiben. Csak kivételesen engedték meg ezután egy-két püspöknek, hogy közvetlenül segélyezhesse a plébánosokat, ill. építkezéseket végeztessen, ahelyett, hogy az előírt összeget a lelkészpénztárba befizetné. A lelkészpénztárban felgyűlt pénzből az uralkodók gyakran vettek ki jelentős összegeket. 1737-ben 50 000 Ft-ot vettek ki hadi célra s ettől kezdve majd minden évben — néha egy év alatt többször is — vettek ki 10 000— 80 000 ft-ot. Ily módon a lelkészpénztár felállítása tulajdonképen az egyházi jövedelmek állami célra történő közvetett megadóztatását is jelentette. A lelkészpénztári ügyekben létrejött iratokat ebben az „Acta cassae parochorum" című állagban helyezték el. Itt találjuk a lelkészpénztár jövedelmeire, az egyháziak hozzájárulására, a lelkészpénztárban levő pénz államcélokra történő felhasználására vonatkozó iratokat, a római katolikus és görögkatolikus plébániákról készített összeírásokat, a plébánosok, káplánok, kántorok, iskolamesterek segélyezésével kapcsolatos iratokat, templomok, paplakok, iskolamesterlakok, katolikus népiskolák és szemináriumok javítására, építésére, új plébániák létesítésére, világi vagy szerzetes lelkésszel való* ellátására, iskolamesterek bevezetésére, a plébánosoknak járó tizenhatodra, a stólafizetés körüli ellentétekre és viszályokra vonatkozó iratokat. Kisebb számmal szerzetesrendekre vonatkozó iratok is vannak itt. (Az iskolaügyre vonatkozó iratoknak csak csekély része van itt, ezek nagy része az „Acta fundationalia", a „Dep. scholarum nationalium" és a „Dep. litterario-politicum" állagban van. Szerzetesrendekre, egyházi állások üresedéseire vonatkozó iratok az „Acta miscellanea" c. állagban is vannak. Az állagban találjuk a lelkészpénztári bizottság ülésjegyzőkönyveit, amelyek ülések szerint haladva megadják a tárgyalt ügyek (iratok) tárgyát és a bizottság véleményét s közlik azt is, hogy az ügyeket mikor terjesztették a tanács elé. (A bizottság véleményei alapján készült kiadvány-fogalmazványok — sőt sok esetben a bizottságnak a tanács elé terjesztett jelentései is — természetesen megvannak a megfelelő ügyiratnál.)