Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

A rendelet kimondotta, hogy minden ország vagy tartomány központi hatósága köteles egészségügyi bizottságot felállítani. Ahol katonai igazgatás van, ott a katonaság sorából kell a bizottság tagjait kiválasztani. A törvényhatóságoknak is egészségügyi bizottságokat kell létrehozni, melyek a helytartótanács hasonló bizottsága alá tartoznak. Ezek a bizottságok ellenőrizték az ország összes orvosainak, sebészeinek, fürdőseinek, bábáinak, gyógyszertárainak és gyógyszerészeinek a működését. Valamennyiük részére utasítást adott és közölte eskümintáik szövegét. Megszabta a gyógyszertárak és gyógyszerészek ellenőrzésének módját, a kuruzslók tevékenységének ellenőrzését, a járványos betegségek és marhavész idején való orvosi teendőket. Előírta a megyei orvosok feladatait, a határzárak felállítását, a veszteglő állomások felszerelését, berendezését, ellenőrzését és a fertőtlenítő eljárásokat. Az általános egészségügyi szabályzat kisebb módosításokkal 1848-ig alapja volt az ország egészségügyi igazgatásának. Az egészségügyi bizottságnak felállítása után — és a későbbi évtizedekben is — egyik legfontosabb feladata a járványos betegségek terjedésének a megakadályozása volt. A járvány kitörése után a helytartótanács azonnal elrendelte a fertőzött terület lezárását. Az innét jövő forgalmasabb útvonalak mellett vagy a folyók átkelőhelyeinél vesztegzárállomásokat állítottak fel. A fertőzött területről jövők negyventől hatvan napig, a gyanús helyről érkezők pedig húsztól negyven napig terjedő időt töltöttek megfigyelés alatt a vesztegzárállomásokon. Még a kereskedők árúit sem engedték tovább szállítani a megfigyelési idő kitöltése és az áruk fertőtlenítése előtt. A járványos területekkel szomszédos törvényhatóságokban is elrendelték a közlekedés megszigorítását. Csak az járhatott szabadon, aki igazolta, hogy egészséges helyről jött. A fertőzött területeken, ahol lehetett, a betegek kórházba szállítását és elkülönítését rendelték el. Ezenkívül szigorúan megtiltották a nyilvános összejöveteleket (vásárok, egyházi szertartások, temetések, halotti torok stb.) tartását. Az általános rendelkezéseket Bécsből küldték a helytartótanácsnak. Ezeket a rendeleteket az egészségügyi bizottság rendszerint szóról szóra átvette. 1738 novemberében a király elrendelte, hogy a pestis elleni védekezés megszervezésére minden törvényhatóságban egészségügyi bizottságot kell felállítani. Ezekben a bizottságokban az ott állomásozó katonaság parancsnokai is részt vettek. Ahol a törvényhatóság nem tudta a védőintézkedéseket kellően végrehajtani, oda a helytartótanács javaslatára a király külön bizottságot küldött ki. így állították fel 1739 májusában gróf Nádasdy Lipót helytartótanácsi tanácsos elnökletével a budai egészségügyi bizottságot. A teljhatalommal felruházott bizottság többi tagjai a következők: Rudovsky Vencel tábornok a haditanács tagja, Fábiánkovics György helytartótanácsi tanácsos és Kirchstáttern Mátyás az Alsó-Ausztriai Kormányzóság tanácsosa. Ezenkívül Móricz András helytartótanácsi kiadót küldték ki a bizottság mellé jegyzőnek (actuarius) és egy — az elnök tetszése szerint kiválasztott — helytartótanácsi Írnokot, az írásbeli teendők elvégzésére. Ezenkívül 1739 júniusában az ország különböző területeire királyi biztosokat küldtek, hogy az ő helyszíni intézkedéseikkel a pestis terjedése elleni védekezést megjavítsák. A kiküldött biztosok a következők" voltak: gróf Balassa Pál helytartótanácsi tanácsos (Dunán-inneni kerület, Vág folyó a védővonal), gróf Eszter-