Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)

A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban

a fent említett eljárást követték. Az ügyeket az iratok tanúsága szerint is gyorsan intézték el. Nyoma van annak is, hogy a járásbíróságnak április 2. előtt hozott ítéletével a „budapesti törvényszék mint munkaügyi fellebbezési bíróság" a F. K. XXVIII. sz. rendelete alapján, két munkavállaló ülnökkel felsőfokon foglalkozott, s a Tanácsköztársaság nevében ítélt. Egyes iratokon más ügyfajták mintájára megtalálhatjuk az érvénytelenítési záradékot is.

7 c)A járásbírósági hagyatéki iratainak forrásértéke igen csekély, a Tanácsköztársaság korából csak hagyatéki leltárak közjegyzői felvételének maradt nyoma, egyébként az ügyek elintézése szünetelt. Az Igazságügyi Népbiztosság 5. I. N. sz. rendelete szerint ui. az örökösödési eljárás csak a hagyaték megállapításához és biztosításához szükséges intézkedésekre szorítkozott; 1919. március 30-a óta tehát nem lehetett a hagyatékot az örökösöknek átadni, sem az eljárást más módon befejezni. A 18. I. N. sz. rendelet lehetővé tette ugyan a sürgős követelések kielégítését a hagyatékból (gyógyítási, temetkezési költség, munkabér, tartásdíj), s ezt a sürgős ügyekben eljáró bíróság hatáskörébe utalta. A Tanácsköztársaság nemsokára bekövetkezett bukása miatt azonban számottevő joggyakorlat már nem alakulhatott ki.

8 A hagyatéki perek iratai a polgári perek iratai közt találhatók. 6. — A munkásbiztosítási bíráskodást az 1907: XIX. tc. szervezte meg a biztosításból eredő jogviták eldöntésére. Tanácsai szakbíró elnökletével két munkaadó és két munkavállaló ülnökből állottak. Miután a Forradalmi Kormányzótanács XXI. K. T. E. sz. rendeletével március 29-én szabályozta a munkások betegségi és baleseti biztosítását, a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság 3. M. N. N. sz. rendelete 25. §-ában (április 3. ) kimondotta: „A munkásbiztosítási választott bíróságok háromtagú tanácsban határoznak, mely egyelőre szakbíró elnöklete alatt két munkásból áll". Ezután a bíróság az LI. F. K. sz. rendelet (április 10.) értelmében a munkaügyi és népjóléti népbiztos felügyelete alatt folytatta működését. A Tanácsköztársaság bukása után a népegészségügyi miniszter 3679/1919. N. E. M. eln. sz. rendelete visszaállította a március 21-én fennállott jogszabályok hatályát. így a bíróság a budapesti Ítélőtábla felügyelete alatt, munkaadó és munkavállaló ülnökökkel működött tovább.

9 a) Elnöki iratai a bíróság személyi és dologi szükségleteire, szervezetére és működésére vonatkozó rendelkezéseket, jelentéseket és kimutatásokat tartalmaznak. b) Az általános peres iratok az ügyek elhúzódása miatt már az év elejétől kezdve tartalmaznak a Tanácsköztársaság idejére vonatkozó adatokat. Az anyag rendezett, kb. 50%-a kerülte el a selejtezést. A betegségi segélyre vonatkozó iratok ugyancsak jelentősek már az óv elejétől kezdve; ezeknek mintegy 70%-a maradt fenn. Az anyag munkaügyi jogviszonyokkal való kapcsolatánál és viszonylagos teljességénél fogva fontos forrása a Tanácsköztársaság történetének 7 Irodalom: Tóth Imre, A Magyar Tanácsköztársaság munkajogi jogalkotása. Tanulmányok az állam és jog kérdései köréből. (Bp. 1953) 213—230. 1. 8 Irodalom: Vági József, Tartási követelések és sürgős hagyatéki terhek kiutalása a hagyatékból, Proletárjog 1919. 12. sz. 87—89. 1. 9 Irodalom: Tóth Imre, A Magyar Tanácsköztársaság munkajogi jogalkotása. Tanulmányok az állam és jog kérdései köréből (Bp. 1953) 213—230. 1.