Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)

A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban

az előző éveké is) a LXII. F. K. sz. rendelet (április 16.) értelmében, a régi rendszerben indult büntetőügyek felülvizsgálatára alakult ún. likvidációs bizottságok működésére vonatkozóan. A Tanácsköztársaság bukása után a likvidált ügyekben a 4038/1919. M. E. sz. rendelet 11. §-a alapján az eljárást folytatták, a bizottságoknak az iratokra rávezetett záradékait pedig a 22.300/1919. I. M. rendelet 2. §-a alapján „Érvénytelen" jelzéssel látták el. A budapesti büntetőtörvényszók illetékessége a főváros területére terjedt ki. A „büntetőtörvényszék mint a fiatalkorúak bírósága" ügyiratai a többi iratok között, folyamatosan helyezkednek el. 5. —A budapesti központi járásbíróság rendes polgári peres hatáskörén kívül külön tanácsokban ítélkezett a munkaügyi perekben, ezen kívül lefolytatta a hagyatéki eljárást is. Ez tükröződik tanácsköztársaságkori iratainak tagozódásában : polgári munkaügyi ós hagyatéki iratok. a) A járásbíróság a munkaügyi bíráskodáson kívül (1. alább) csak a Forradalmi Kormányzótanács LXXXIX. sz. rendelete alapján (május 13.) „sürgős természetű peres ügyekben" szervezett tanácsokban járhatott el, melyekben egy szakbíró ós két ülnök foglalt helyet. A sürgősséget a családi viszonyból származó perek kivételével valószínűvé kellett tenni (rend. 3. §). A tárgyalás az ülnökökre vonatkozó kizáró (mellőzési) ok hiányának megállapításával és foga dalomtételükkel kezdődött. A sürgősség kérdését is el kellett dönteni, ezután került sor érdemi tárgyalásra. Az anyagból (kb. 450 teljes egészében megőrzött ügy, az egész mennyiség mintegy 2—3%-a) kitetszően tartásdíj, baleseti kártérítés, szénármegállapítás stb. iránti kereseteket tartották sürgőseknek. A perek túlnyomó része azonban a Tanácsköztársaság idején szünetelt, és csak a felek kérelmére, a 22.300/1919. I. M. sz. rendelet 4. §-a alapján indult meg újból. Ugyanennek 2. §-a alapján a Tanácsköztársaság alatt hozott bírósági határozatokat „Érvénytelen" záradékkal látták el. b) A magánjogi szolgálati viszonyból felmerülő viták eldöntésére az 1918 : IX. néptörvóny szervezte meg a munkaügyi bíróságokat; ezek lényegében a járásbíróságokkal voltak azonosak, de ahol munkásbiztosító bíróság is működött (valamint a 3985/1919. I. M. rendeletben kijelölt helyeken) egy munkaadó és egy munkavállaló ülnök részvételével ítélkeztek. A tanácsköztársaság március 28-án újból munkába állította (6. I. N. sz. rend.), majd április 2-án átszervezte a munkaügyi bíróságokat; mindegyik ülnökökkel járt el, ós mindkét ülnök a dolgozók közül került ki. A tárgyalást legkésőbb 15 napon belül kellett megtartani. (Forradalmi Kormányzótanács XXVIII. sz. rend.) Az Igazságügyi Népbiztosság 8. sz. rendeletével a bíróságok hatáskörét valamennyi munkaviszonyból eredő jogvitára kiterjesztette. így a munkaügyi bíróságok — a május elején, a felmondási idő és a végkielégítés szabályozásáig (F. K. CVIII. sz. rend.) történt átmeneti felfüggesztéstől eltekintve — a Tanácsköztársaság korszakában zavartalanul működtek, s általában a 4951/1918. M. E. sz. rendeletet alkalmazták. A Tanácsköztársaság bukása után a 4038/1919. M. E. sz. rendelet 8. §-a ítéleteiket nem érvénytelenítette, csak végrehajtásukat függesztette fel. A „budapesti munkaügyi bíróság" vagy „budapesti központi járásbíróság mint munkaügyi bíróság" iratai tehát a Tanácsköztársaság korának igen becses forrásai (kí>. 2400 pernek — az egész anyag kb. 30%-ának — maradt meg a tárgyalási jegyzőkönyve és ítélete). Az ülnökökre vonatkozóan