Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)

A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban

tanulmányt végzett, 111. alaposan megvizsgálta a vádlott testi és lelki állapo­tát, majd ennek alapján javaslatot tett az ügy elintézésére vonatkozóan. A vizsgálatok és a javaslatok a dolgozók helyzetének alapos ismeretéről és mélyen átérzett humanitásról tanúskodnak. Az elintézés lehet rövid tar­tamú szabadságvesztés-büntetés, elmegyógyintézetbe vagy javítóintézetbe utalás, a Vörös Hadseregbe való besorolás, az eljárás megszüntetése. Az inté­zet megmaradt mintegy 140 ügyre vonatkozó rendezetlen iratanyaga a gya­korlati tevékenység komoly tudományos megalapozására vall. A csomóban találjuk az Országos Kriminológiai Intézet működési szabályzattervezetét, anyaggyűjtését régi bűnügyi iratokból, külföldi tudományos cikkeket és kérdőíveket is. Ez az állag tehát a Tanácsköztársaság igazságügyi politikájá­nak rendkívül becses forrása. 2. — A kir. ítélőtábla a burzsoá korszakban hármas feladatot látott el: felügyeleti hatósága volt a területén működő kir. törvényszéknek v és járás­bíróságoknak, fegyelmi bírósága ugyanezen szervek személyzetének és fellebb­viteli bírósága a törvényszékektől hozzá fellebbezett pereknek. Ez a meg­különböztetés mutatkozik meg az ítélőtábla tanácsköztársaság-kori iratai­ban is; ezek tehát elnöki, fegyelmi és periratok. Az igazságügyi szervezet programba vett átalakításáig az ítélőtáblának a balassagyarmati, budapesti, budapesti büntető, egri, kalocsai, kecskeméti, pestvidéki, székesfehérvári és szolnoki (elvben még a besztercebányai fiumei és ipolysági) törvényszékek területére kiterjedő felügyeleti hatásköre érintet­len maradt. A népbiztosság ennek megfelelően leiratokat, a bíróságok fel­iratokat és jelentéseket intéztek az új vezető alá rendelt ítélőtáblához, mint adminisztratív szervhez. aj Az elnöki iratok a felsorolt bíróságok területére vonatkozó személyi és dologi ügyek intézésére vonatkoznak. A Tanácsköztársaság idején fenn­állott igazságügyi viszonyokra, a bíróságok személyzetének magatartására igen becses forrásanyagot szolgáltatnak. (Pl. az 1919. El. III. C. 32. sz. irat­ból kitűnik, hogy a július 31-ig történt kinevezések az ígazságügymmiszie­rium október 10-i megállapítása szerint „az igazságügyminisztérium régi és megbízható személyzetének közreműködésé vei" történtek.) b) A budapesti ítélőtábla illetékességi körébe tartozó bírósági személyzet fegyelmi ügyei túlnyomórészt a Tanácsköztársaság bukása után indultak meg. Az ezt megelőző időből megmaradt két ügyön az a feljegyzés olvasható, hogy az (előző) iratok megsemmisítését a likvidáló bizottság rendelte el. Az iratok­nak így csak csekély töredéke maradt fenn. Segédlet nincsen, egyenként kell átnézni. A fegyelmi iratok a likvidáló bizottság működéséhez szolgáltatnak adalé­kot. 1919. augusztus 1. utáni részükben azonban a Tanácsköztársaság tör­ténetének nagy jelentőségű forrásai, minthogy a fegyelmi ügyek ez időben szinte kizárólag a Tanácsköztársaság alatti magatartás miatt folytak, és súlyos büntetésekre vezettek. c) A budapesti ítélőtábla bírósági működése az idézett 1. sz. I. N. ren­delet következtében megszűnt. A tanácsok még március folyamán hoztak végzéseket, de április 2-től a Tanácsköztársaság bukásáig szüneteltek. Az iroda a beérkezett iratokat iktatta, de érdemi intézkedésre nem kerülhetett sor. Az alsóbíróságok ugyan eleinte a felülvizsgálati kérelemmel, ül. semmiségi panasszal megtámadott ítéletet felterjesztették, de az országos főtörvényszék felállítása már nem valósult meg, az ítélőtábla pedig nem járhatott el. (Ezt

Next

/
Oldalképek
Tartalom