Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)
A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban
A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAI A TERÜLETI ÁLLAMI LEVÉLTÁRAKBAN A Tanácsköztársaság helyi hatalmi szervei többé-kevésbé már a hatalom átvételét megelőző időben, a polgári demokratikus forradalom körülményei között kialakultak. A városi és községi nemzeti, majd néptanácsokon belül egyre inkább a baloldali forradalmi csoportok kerültek előtérbe, másrészt a megalakult munkás-, illetve paraszt- és katonatanácsok is egyre határozottabban a hatalom teljes birtoklásának az igényével léptek fel. Egyes helyeken — főleg városokban, de kivételes viszonyok között egy-egy vármegyében is — már a proletárdiktatúra kikiáltása előtt a tanácsok kezükbe is vették a hatalmat. Március 21-én, illetve a következő napokban, ahol korábban nem lettek volna, ott is megalakultak a munkás-, katona- és földművestanácsok, és átvették a helyi hatalmat. Községi, városi és vármegyei tanácsok alakultak. A megyei munkástanácsokat egyébként a megye székhelyének — tehát egyegy városnak a dolgozói alakították meg többnyire, mivel megyei népgyűlés összehívására nem igen volt idő. A járásokban pedig a megyei tanácsok által kiküldött „népbiztosok", járási politikai megbízottak vették át a hatalmat. Az egyes tanácsok a hatalom gyakorlására 3—5—7 tagú elnökséget, Direktóriumot választottak. Ugyanekkor felszámolták a polgári hatalom helyi szerveit (a képviselőtestületeket, a városi tanácsokat, a közigazgatási Bizottságokat stb.), s eltávolították képviselőit (főispánt stb.). Az igazgatási szerveket (alispáni, polgármesteri, főszolgabírói, községi elöljárósági hivatatalokat), ezek vezetőit és tisztviselőit, valamint a szakigazgatási szerveket helyükön hagyták, csupán megbízottakat (politikai, illetve népbiztosokat) rendeltek ki az ellenőrzésükre. Ezeknek a megbízottaknak a testülete alkotta a helyi Munkástanács, egyes helyeken Népbiztosok Tanácsának vagy Kormányzótanácsnak nevezett végrehajtó bizottságát. Az ideiglenes Alkotmány vonatkozó fejezete egyrészt tulajdonképpen csak ezt a többé-kevésbé általánosan kialakított gyakorlatot rögzítette, másrészt a gyakorlatot általánosítva, bizonyos előírásokat adott a helyi tanácsok közelgő megválasztásához. Meghatározta az ideiglenes Alkotmány a falusi, városi, járási és megyei tanácsok, valamint ezek intézőbizottságai megválasztásának módját, a megválasztható tagok számát, és szabályozta a tanácsok egymáshoz való viszonyát. Az ideiglenes Alkotmányban foglalt szempontoknak megfelelő helyi tanácsok megválasztására — a Forradalmi Kormányzótanács külön rendelete alapján — még április elején sor került. A falusi és a városi tanácsokat közvetlen választás útján választották újjá; a járási tanácsokat a városi tanácsok tagjai és a községek választási
