Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)
A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai az Országos Levéltárban
minisztérium iratainak az Országos Levéltárban őrzött része. Köztük vált a lángok martalékává a Közoktatásügyi Népbiztosság cca. 80 csomónyi és az Igazságügyi Népbiztosság cca. 60 csomónyi iratmennyisége. A tűzvészeknél is nagyobb pusztítást végeztek a Tanácsköztársaság központi kormányszerveinek iratai közt a különböző időpontokban, különböző elgondolások alapján végzett selejtezések. Áz ellenforradalmi kormányok rendelkezései értelmében felülvizsgálták minden állami tisztviselőnek a Tanácsköztársaság alatti tevékenységét. Feltehető, hogy sokan megtorlástól félve, igyekeztek eltüntetni azokat az iratokat, amelyek rájuk nézve az ellenforradalom szemszögéből kompromittálók lehettek. A 25 éves ellenforradalmi korszak selejtezései során került zúzdába a Tanácsköztársaság központi kormányszervei iratainak túlnyomó többsége. Sajnos, a felszabadulás után is pusztultak el népbiztossági iratok, így pl. a Földmívelósügyi Népbiztosság iratainak jelentős része 1948-ban került a kiselejtezés sorsára. 1950 óta a Levéltárak Országos Központjának rendelkezése értelmében a Tanácsköztársaság fennmaradt iratait selejtezési tilalom védi. * Az Országos Levéltár őrizetében jelenleg található tanácsköztársasági provenienciájú iratokat két csoportra oszthatjuk : 1. a Tanácsköztársaság központi kormányszerveinek önálló fondjai; 2. a Tanácsköztársaság központi kormányszerveinek iratai egyes minisztériumok levéltáraiban. A Tanácsköztársaság központi kormányszerveinek fondjai tartalmazzák azokat az önálló fondként őrzött iratokat, amelyek irattárilag és levéltárilag is elkülönülnek a Tanácsköztársaság időszakát megelőző, illetve követő minisztériumok 1919. évi anyagaitól. A legkövetkezetesebb ez az elkülönülés a Földmívelósügyi Népbiztosság esetében, ahol az anyag 1919. ápr. 15—aug. 1. között irattárilag is következetesen elkülönül. A jelenleg rendelkezésre álló iratanyagok esetében egyedül ezen a népbiztosságon fordult elő, hogy 1919. ápr. 15-én új ún. ,,kommün-iktatókönyveket'* és ,,kommün-mutatókönyveket" fektettek fel, illetve hoztak létre. Külön segédkönyvei vannak tehát az 1919-es évi minisztériumi és külön segédkönyvei a népbiztossági iratoknak. A többi minisztériumok és nópbiztosságok esetében a jelenleg rendelkezésre álló anyagban másutt ilyen elkülönülés nem tapasztalható. A Közoktatásügyi Népbiztosság segódletnélküli és a Pénzügyi Népbiztosság szerkezet és segédletnélküli iratainak önálló fondként való elkülönítése az Országos Levéltárban történt meg. A Tanácsköztársaság többi központi kormányszerveinek fennmaradt iratai levéltárilag nem különülnek el az illetékes minisztériumok 1919-es irataitól, egyes esetekben további körültekintő levéltári rendezés feladata lehet önálló fondként való elkülönítésük. Jelen ismertetés elkészítését nem előzte meg semmiféle, az ismertetés céljával kapcsolatos, előzetes külön rendezés. Feladatom csak az lehetett, hogy az 1959. január 1-i állapotnak megfelelően ismertessem az Országos Levéltár II. Osztályán jelenleg megtalálható tanácsköztársasági iratokat, azoknak jelenlegi elhelyezési rendjében, jelenlegi rendezettségi fokán.
