Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)

A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a Központi Gazdasági Levéltárban

D) Ipari és kereskedelmi érdekképviseletek 50. Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1851-ben alakult. A nagykereskedelmet és nagyipart a tanácshatalom szocializálta. A kisipar működésének irányítását pedig a szociális termelés népbiztosságának kisipari szakosztálya vette kezébe. A kamara tevékenysége egészen szűk területre korlátozódott, majd felszámolását is elrendelték. Ügyviteli iratok 1919. május—1920. február A 28 840/1919. számú ügyirat a budafoki ipartestület jelentésén keresztül tájékoztatást ad a kisipar régi szervezetének bomlásáról. Az iparosok már nem hajlandók ipartestületi díjakat fizetni, tanulókat nem szerződtetnek, iparigazolványaikat visszaadják. „Szocializálják magukat" — mint a jelentós mondja, kisipari termelőszövetkezetekbe lépnek. A 28 873/1919. számú ügyirat a gyárak helyzetét festi a Tanácsköztársaság bukása után. Leltározás, szén és anyaghiány miatt, legtöbbnyire azonban a pénzkérdés bizonytalansága következtében a legtöbb üzemben állt a munka. A 28 874/1919. számú ügyirat tartalmazza Heinrich kereskedelemügyi miniszter rendeletét : Hoffer Márton titkárt a felszámolás folytatása alól felmenti, egyben elrendeli, hogy a kereskedelmi és iparkamara kezdje meg működését. A Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztos által kinevezett könyvtárügyi politikai megbízottak több feloszlatott gazdasági érdekképviselet könyvtárát beszállították a kereskedelmi és iparkamara könyvtárába, s valamennyi könyvanyagot a kamara levéltári iratanyagával együtt „Közgazdasági Könyvtár és Archívum" néven egyesítették. 1919. augusztus 30-án a Szellemi Termékek Országos Tanácsa felszámolására kiküldött miniszteri biztos a beszállított könyvek visszaadását rendelte el (28 896/1919. sz. ügyirat). A Tanácsköztársaság bukása után a kereskedelmi és iparkamara adatgyűjtést végzett a kereskedelem Tanácsköztársaság alatti helyzetéről. A kereskedelmi szakmák által szolgáltatott adatok a szabad kereskedelem megszüntetésére, árukészletek zárolására, leltározására, értékpapírüzletek betiltására, az árusítások szabályozására vonatkoznak. Ismertetik a Központi Gyógyszerüzem, az Országos Bútorelosztó Hivatal működését, a Szociális Termelés Népbiztosságának és az anyaghivataloknak az ügykörbeosztását (29 290/1919. sz. ügyirat). Több vállalat jelentést tett a kamarának Tanácsköztársaság alatti működéséről (29 297/1919. sz. ügyirat). Ipartestületek ismertetik az iparosok központi érdekképviseleti szervének szereplését a proletárdiktatúra alatt (29 298/1919. sz. ügyirat). Több igazolási ügy is megfordul a kamara előtt. Ezek közül említést érdemel az Országos Sertéskereskedelmi Egyesület Tanácsköztársaság alatti magatartásának igazolása. Az egyesület, hogy „tagjai megélhetését biztosítsa" a proletárdiktatúra alatt „Sertés és Sertéstermékkel Dolgozók Országos Szövetsége" név alatt szakszervezetté alakult át. Mint álszakszervezetet azonban a Szakszervezeti Tanács nem ismerte el. A Tanácsköztársaság alatt megjelentetett hirdetménye miatt mégis vád érte az egyesületet, hogy rokonszenvezett a diktatúrával (29 447/1920. sz. ügyirat).