Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)
A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban
azonnal átvette Békés megye ügyeinek intézését. Kimondotta, hogy intézkedésre jogosult szervek : a tanács, annak intézőbizottsága és a direktórium. Ilyen formában a direktóriumról az ideiglenes alkotmány (XXVI. F. K. sz. rendelet) azonban nem beszól. Április 25-én a román intervenciós csapatok bevonultak a megye szókhelyére s a direktórium Szarvasra tette át működési központját. Innen kiadott utolsó rendelkezéseivel igyekezett a Vörös Hadsereg Keleti Főparancsnoksága számára megmenteni az állami értékeket és az élelmikészleteket. Április 27-én azonban Szarvas községet is elfoglalták a túlerőben levő román csapatok, s ezzel lezárult Békés megyében a Tanácsköztársaság rövid, de eseményekben és történelmi tanulságokban gazdag időszaka. A megyei direktórium a község eleste előtt Félegyházára távozott, de minthogy a román megszállás folytán a megyével minden kapcsolata megszakadt, beszüntette működését. I. 1. — Békés vármegye Direktóriumának iratai a főispáni regisztratúrában csaknem hiánytalanul fennmaradtak. Az április 14-én megválasztott megyei tanács a szervezeti formák szabályozása után megállapította az egyes szervek hatáskörét. A közigazgatás végrehajtó szolgálatát a direktórium által kijelölt előadók végezték. A megyei tanács felhatalmazást adott a direktóriumnak; hogy a vármegyei ós járási személyzetet saját belátása szerint össze be, vagy helyezze rendelkezési állományba. A megyei árvaszéket korábbi szervezeti formájában hagyta meg. Maga az ügybeosztás 6 csoportra oszlott fel: 1. elnöki, 2. közigazgatási, 3. közellátási és gazdasági, 4. szociális, fellebbviteli és jogi, 5. tanügyi, 6. pénzügyi csoportokra. A kiadmányokat a direktórium valamelyik tagja vagy az általa megbízott csoportvezető írta alá. A megyei tanács a választások előtt éppenúgy, mint a választások után nagy aktivitást fejtett ki, mint az az iratanyagból kitűnik. A szakhivataloktól, pl. a folyammórnökitől, ármentesítőtől stb., a végzett munkáról szóló jelentéseket kért. Március 28-án átiratban közölte valamennyi vallásfelekezettel a szabad vallásgyakorlatra vonatkozó kormányrendeletet; április 17-én táviratban kérte a közoktatásügyi népbiztost, hogy Békéscsabán tartson az egész megye területéről összehívandó oktató- és nevelőmunkások előtt felvilágosító előadást, mert a „szociálkommunisztikus elvek ismertetését rendkívül sürgősnek tartja". Kézben tartotta a megye gazdasági érdekeinek irányítását, gondoskodott a vetőmag-, a takarmány-, valamint az energiaszükséglet fedezéséről. Ellenőrizte a megyében levő uradalmak és nagygazdaságok pénz- és terménygazdálkodását. Vigyázott arra, hogy az uradalmak pontosan tartsák be az alkalmazottakkal kötött kollektív szerződóseket. A belső rend fenntartása érdekében felülvizsgálta a karhatalmi alakulatok tevékenységét. Április 21-én a hadügyi népbiztos által kirendelt teljhatalmú politikai és katonai megbízott, Münnich elvtárs, távirati parancsára közölte a direktórium a helyi tanácsokkal, hogy a Körös—Tisza—Berettyótól keletre eső területek haditerületekké váltak, s a tanácsok mindenütt segítsék elő a védelmi intézkedések érvényesülését. 2. — Békés vármegye alispánjának iratai. A direktórium megalakulásától kezdve az alispán minden intézkedése fölött ellenjegyzési jogot gyakorolt, s így az alispáni hivatal a tanács végrehajtó szervévé vált. Az alispáni jelentés 1920. április 16-án a törvényhatósági bizottság előtt panaszolta, hogy ,,a megyei direktórium teljesen magához ragadta a vármegye ügyeinek intézését, még csak azt sem engedvén meg az alispánnak, hogy a postába beletekintsen. Minden fontosabb ügyet maga a direktórium intézett el, úgy, hogy a tisztikarnak munkája a minimumra csökkent. A vármegye alispánját soha és semmiben meg nem kérdezték, és létezéséről jóformán tudomást sem vettek.
