Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

III. Király személye körüli minisztérium irattára

III. KIRÁLY SZEMÉLYE KÖRÜLI MINISZTÉRIUM IRATTÁRA. A király személye körüli minisztériumot általánosan külügyminisztériumnak szokták nevezni, noha az 1848. évi III. tc. ezen a néven nem említette. Ennek az alaptörvénynek 13. §-a így rendelkezett: „A ministerek egyike folyvást őfelségének személye körül lesz, s mindazon viszonyokba, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván, azokban az országot felelősség mellett képviseli". — A minisztérium főfeladatának tehát azt szánta a törvény, hogy azokat az ügyeket intézze, illetve képviselje bennük az országot, amelyek a Habsburg-birodalomnak magyar és nem magyar részeit közösen érintik. Ez a meghatározás nyilvánvalóan nem fedi azt a fogalmat, amit „külügyiek" alatt értünk, akár a birodalom részének tekintjük Magyarországot, akár egészen különálló országnak. Ha egy birodalomnak veszszük az egész monarchiát, akkor az annialk egyes részeit közösen érdeklő ügyeket nem mondhatjuk külügyeknek. Ha pedig egészen különállónak fogjuk fel a magyar hazát, akkor annak lehettek olyan külügyei, pl. keleti szomszédaival, amelyek az örökös tartományokat nem érintették, amelyek tehát a törvény értelmében nem tartoztak ennek a minisztériumnak a hatáskörébe. A külügyminisztérium elnevezést tehát nem tarthatjuk helyesnek, noha az egykorúak is gyakran így hívták a király személye körüli miniszter hivatalát. Méginkább kitűnik a külügyminisztérium elnevezés helytelensége, ha a király személye körüli miniszternek szánt törvényes feladat további részét nézzük. Az idézett törvénycikk 7. és 8. §-a értelmében ez a miniszter volt hivatva ellenjegyezni az uralkodói rendeleteket a király személyes intézkedése számára fenntartott ügyekben, tehát az egyházi főméltóságok, világi zászlósurak, katonai törzstisztek kinevezését, nemességnek, címeknek és rendeknek adományozását, a kegyelmi kiadványokat, valamint a hadseregnek az ország határain kívüli alkalmazása esetén az ezzel kapcsolatos királyi parancsokat. Mindezek a legszorosabb értelemben vett belügyek voltak. Külön külügyminisztere és minisztériuma a Batthyány-kormánynak nem volt. A külügyeket esetről-esetre az a minisztérium intézte, amelynek hatáskörébe egyéb vonatkozásaikból kifolyólag tartoztak. A törvény természetesen nem határozta meg részletes pontossággal a király személye körüli miniszter hatáskörét. Herceg Esterházy Pál, aki hosszas rábeszélés után vállalta a miniszterséget, éppen ezért szükségesnek látta, hogy egy-két kérdést tisztázzon.