Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

II. Miniszterelnökség, Országos honvédelmi bizottmány, Kormányzóelnökség irattárai

A ház helyeselte Szemere magatartását, sőt kívánatosnak tartotta, hogy rajta kívül a többi miniszter is maradjon helyén mindaddig, amíg új minisztérium nem alakul. Kossuth mindjárt el is foglalta a miniszteri széket, ia képviselők éljenzése közben jelentve ki, hogy továbbra is pénz­ügyminiszternek tekinti magát. A minisztérium többi tagja nem nyilat­kozott a tekintetben, hogy ilyen körülmények között akarja-e hivatalát továbbra is vezetni. Megoldásnak ideiglenesen ez is megfelelt, Kossuth és Szemere sze­mélyében biztosítva volt az alkotmányos kormányzás folytonossága. Végleges megoldásnak azonban csak az új miniszterelnök megbízását lehetett volna tekinteni. A ház nem is látta akadályát, hogy a főherceg az új miniszterelnököt azonnal kinevezze, illetve megnevezze azt a sze­mélyt, akit mint az új kormány fejét jóváhagyásra az uralkodó elé ter­jeszt. Küldöttséget indított a nádor-helytartóhoz, közölve vele, hogy a képviselők többségiének bizalma Kossuthban összpontosul, őt tartják a legalkalmasabbnak az új kormány megalakítására. István főherceg azonban nem a nemzeti függetlenségre törekvő Kossuthot, hanem a megalkuvásra hajló Batthyányt bízta meg kormányalakítással. Megbízólevele, illetve az irat, amelyben a meg­bízást a nemzetgyűlés tudomására hozta, szeptember 12-én kelt és azt Batthyány, mint miniszterelnök, ellenjegyezte. Ennek az iratnak Batthyány hatáskörére vonatkozó része így hangzott: „nem késtem a ministeri hivataláról lemondott gróf Batthyány Lajost, mint a jövendő minisztérium elnökét, őfelsége jóváhagyása alá terjeszteni; őt egy­szersmind felhívtam, hogy lemondását ideiglenesen visszavevén, az idő­közben általam kiadandó rendeleteket ellenjegyezze, s mint ideiglenes felelős minister a többi ügyeket is vezesse". (1848-i Közlöny, 491. 1.) E szerint tehát a nádorJielytartó a kormány valamennyi tagját, Kossuthot és Szemerét is lemondottalak tekintette, s csak Batthyányt ismerte el illetékesnek rendeletei ellenjegyzésére. Ebből egyszersmind az is következett, hogy az ideiglenes miniszterelnök hatásköre nemcsak a pontosan amúgy sem körvonalazott miniszterelnöki, hanem „a többi ügyek"-re is kiterjedt, azaz valamennyi tárca az ő irányítása alá került. Batthyány idejét azonban a kiegyezést célzó tárgyalások vették igénybe, többnyire a fővárostól távol, úgyhogy az egyes szakminiszté­riumok ügyeivel még akarva sem foglalkozhatott volna. Ilyen vonatko­zású iratokat tehát feleslegesen keresnénk a miniszterelnök ekkori irattárában. Két politikai irányzat mérkőzött meg egymással 1848 szeptemberé­nek eseményekben oly gazdag napjaiban: a radikális baloldal, amely a teljes állami Önállóságért küzdött, valamint a kiegyezésre' hajló jobb­oldal, a későbbi békepárt. Röviden: Kossuth és Batthyány. A baloldali irányzat győzelmét jelentette a honvédelmi bizottmány megalakulása.. A nemzetgyűlés szeptember 15-i esti ülésén Kossuth indítványozta, hogy küldjön ki a ház egy bizottságot, amely az ország rendelkezésére álló katonai erő felől tájékozódjék és így a házat tájékoztathassa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom