Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

II. Miniszterelnökség, Országos honvédelmi bizottmány, Kormányzóelnökség irattárai

Politikai elnöki titkára a miniszterelnöknek Jászay Pál lett, a volt m. kir. udvari kancellária titoknoka, egyben történetíró. A hivatali munka legnagyobb része az ő vállán nyugodott. Ugyancsak a megszüntetett magyar kancelláriától, ahol tiszteletbeli fogalmazó volt, került a miniszterelnökségre Térey Ignác fogalmazó. Kivételesen előfordult, hogy a miniszterelnök nevében rendelkező kiadvány tervezetét valamelyik miniszter fogalmazta. (Pl. a 286. szám alatt április 27-i kelettel Kossuth s. k. fogalmazata fekszik, a délvidéki lázadás ügyében.) Ilyen esetben természetesen a miniszterelnök nem kiadványozta, azaz nem vizsgálta felül jóváhagyás céljából a kiadványtervezetet A kiadványozás joga ugyanis a miniszterelnököt illette meg. Csak egy-két esetben kiadványozott szakminiszter olyan fogalmazatot, amely nem a miniszterelnökség, hanem a minisztertanács nevében szólott olyan ügyben, amely az illető szakminisztérium hatáskörébe tartozott, de amelyben fontosságára való tekintettel a tanács döntött, s a tanácsi határozatot Jászay fogalmazta meg. (Pl. az 51. szám alatt az április 16-án tartott minisztertanács határozatát bányászati ügyben Jászay fogalmazta meg, a kiadványtervezetet pedig Kossuth hagyta jóvá.) A miniszterelnök távollétében pedig az a szakminiszter (legtöbbször Deák) kiadványozott, akit a helyettesítéssel a minisztertanács megbízott. Nem minden kiadványtervezet került azonban kiadványozásra a miniszterelnök vagy helyettese elé. Jászaynak több fogalmazatán nincs nyoma kiadványozásnak. Valószínű, hogy a nem elsőrendű fontosságú ügyekben őt is megillette a kiadványozás joga, mint ahogyan a segédhivatali természetű kérdésekben az irodaigazgató és az irattárnok fogalmazatait sem vizsgálta felül nemhogy Batthyány, de még Jászay sem. Az ilyen tervezetek alapján készült kiadványokat természetesen az írta alá, aki kiadványozott, illetve kiadványozó nem létében, aki fogalmazott. Téreynek a fogalmazatai rendszerint közvetlenül kerültek kiadványozásra a miniszterelnök valgy helyettese elé, de van rá eset, hogy előzőleg még Jászay is láttamozta azokat. Ilyenkor a kiadvány tervezetén három aláírás látható: a fogalmazóé, a felülvizsgáló titkáré és a kiadványozó miniszterelnöké. Sőt, ezeken kívül, még a segédhivatali tisztviselőké is, akik a fogalmazatot letisztázták, a tisztázattal összeolvasták, majd pedig a tisztázatot elküldöttek. A segédhivatali feljegyzések éppoly következetlenek, mint a fogalmazó tisztviselőké. A három feljegyzés (a tisztázásra, összeolvasásra és az elküldés megtörténtére vonatkozólag) olykor egészen hiányzik, máskor csak egy vagy kettő van meg közülük, sokszor pedig csak a keltet jegyezték fel, az illető tisztviselő aláírása ellenben hiányzik. E feljegyzések helye is váltakozó. Legtöbbször a mellső, néha azonban a hátsó oldalon találhatók. A fogalmazatok beosztása általában kéthasábos volt. A mellső oldal egyik hasábjára a címzett neve, a másikra a kiadványtervezet szövege