Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

II. Miniszterelnökség, Országos honvédelmi bizottmány, Kormányzóelnökség irattárai

a jövőben a minisztérium is így intézhetett. A pontos határ megvonása a kétféle ügyek között, mind az 1848-ban megszüntetett régi kormányhatóságokat, mind pedig az örökükbe lépő minisztériumot illetően külön részlettanulmánynak lehetne feladata. Amíg erre sor nem kerül, kénytelenek vagyunk a majdnem semmitmondó „fontos" és „kevésbbé fontos" elhatárolással megelégedni. Nem kevésbbé nehéz határvonalat húzni az egész minisztérium és az egyes miniszterek, közéjük számítva a miniszterelnököt is, hatásköre közé. E tekintetben a minisztériumot életrehívó törvény jóformán semmi támpontot sem nyújt. A törvény szerint csak egy minisztérium volt és annak nyolc osztálya. Az egyes osztályokat miniszterek vezették, az egész minisztérium élén pedig a miniszterelnök állott. A gyakorlatban azután a minisztériumnak mindegyik osztálya külön-külön minisztérium lett. Hivatalosan ugyan ezek a törvény szerinti osztályok nem nevezték magukat minisztériumoknak, kiadványaik nem ilyen vagy olyan minisztérium, hanem mindig csak a megfelelő miniszter nevében szólottak. Ennyiben alkalmazkodtak a törvény szövegéhez, ez azonban mit sem változtatott a tényeken, amelyek szerint mint minisztériumok működték. Külön minisztériumnak tekinthetjük a miniszterelnökséget is. A miniszterelnöknek, mint az egész minisztérium vezetőjének a főhatósága a törvény szerint tulaj donképen valamennyi minisztériumi osztályra, tehát minden egyes szakminisztériumra kiterjedt. Ez következett volna, ha a szakminisztériumok nem önállósultak volna, hanem csak minisztériumi osztályok maradtak volna. Ez volt a helyzet a régi kormányhatóságoknál, a helytartótanácsnál és a kamaránál. Ott is voltak osztályok, volt elnök, s az elnöknek minden osztály alá volt rendelve. Minthogy azonban a törvény szerinti minisztériumi osztályok önállósultak, külön-külön szakminisztériumok lettek belőlük, a valóságban a miniszterelnöknek jóformán semmi befolyása sem volt rájuk. Legfeljebb a minisztertanácson keresztül gyakorolhatott némi hatást. A minisztertanácsról a törvénycikk 18. §-a csak annyit mondott, hogy azt, midőn szükségesnek látja, a miniszterelnök hívja Össze, s abban a király és a nádor-helytartó távollétében elnököl. A király egyszer sem volt jelen minisztertanácson, annak azonban van nyoma, hogy a nádor-helytartó több ízben megjelent. Egyébként pedig a törvénynek megfelelően a miniszterelnök vezette a tanácskozásokat. A minisztertanácsi jegyzőkönyvekről lentebb külön lesz szó. Kezdetben kiadványok is készültek a minisztertanács nevében. Ezeket a miniszterelnökségen Jászay Pál titkár fogalmazta, és az a miniszter kiadmányozta, akinek tárcája körébe az illető kérdés tartozott. A kiadványok fogalmazatait pedig a miniszterelnökség iratai között helyezték el. Később azután megszűnt ez a gyakorlat. A minisztertanácsi határozatok alapján készülő kiadványokat az illetékes minisztérumban fogalmazták, a minisztertanács nevében az illetékes miniszter rendelkezett. Utóbb pedig már meg sem említették, hogy a rendelkezésnek minisztertanácsi határozat az alapja.