Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

II. Miniszterelnökség, Országos honvédelmi bizottmány, Kormányzóelnökség irattárai

életbelépett, a kormány megalakult, a régi korszak kormányhatóságai feloszlottak. A miniszterelnök hatásköréről a főherceg kinevező kézirata nem szólott. A kinevezést követő napon, március 18-án kelt és a királytól a kinevezés megerősítését kérő felterjesztésében azonban már foglalkoznia kellett a főhercegnek a miniszterelnöki hatáskör kérdésével is. Ebben a felterjesztésben előadta a főherceg, hogy a miniszterelnök kinevezése az ország biztonságának és rendjének fenntartása érdekében történt. E szerint tehát a közbiztonság és a nyugalom megőrzése lett a miniszterelnök feladata, lami egyben hatáskörét is megszabta. Fontos esetekben j— mondotta az említett főhercegi felterjesztés — a nádorhelytartó tudtával rendeleteket adhat ki a törvényhatóságokhoz, a katonaságot azonban csak olyan mértékben veheti igénybe, ahogyan azt minden törvénvhatóság vezetője megteheti. (Károlyi Á. i. m. II. k. 606. 1.) Az uralkodó március 18-án kelt kéziratában, amelyet István főherceghez intézett, jóváhagyta a kinevezést, valamint azt, amit a március 18-i főhercegi felterjesztés a miniszterelnök hatáskörére vonatkozólag tartalmazott. Külön hangsúlyozta azonban, hogy a miniszterelnök megbízatása, még a számára meghatározott feladat körén belül sem csorbíthatja a m. kir. helytartótanács és a m. kir. udvari kancellária hatáskörét. (Károlyi Á. i. m. II k. 609. 1.) A nádor-helytartónak és <a bécsi udvarnak ez álláspontja szerint tehát a magyar miniszterelnök keze nagyon meg volt kötve, a főherceg hozzájárulása nélkül semmit sem tehetett volna. A valóságban azonban más volt a helyzet. A kétkulacsos főherceg a bécsi udvarral szemben úgy tüntette fel a dolgot, mintha a miniszterelnöki megbízás csak ideiglenes, a Batthyánynak adott hatáskör pedig egészen szűkreszaibott lett volna. Magával Batthyányval és az országgyűléssel szemben sem az egyiket, sem a másikat nem juttatta kifejezésre. Semmi nyoma sincs annak, hogy a főherceg utólag közölte volna Batthyányval megbízatása ideiglenességét, vagy hatáskörének korlátozottságát. Batthyány abban a biztos tudatban kezdte meg működését, hogy ő a véglegesen megbízott miniszterelnök, hatáskörét pedig úgy értelmezte, mintha a már megalakult kormány élén állana. A kancellária és a helytartótanács, nemkülönben a m. kir. udvari kamara, a felsőfokú közigazgatás harmadik nagy kormányhatósága Magyarországon, egyelőre még folytatták működésüket, hatáskörük a papíron még csorbát nem szenvedett, de már mindenki tudta, ők maguk leginkább érezték, hogy óráik meg vannak számolva, a jövő a minisztériumé, amely örökükbe fog lépni, a hatalom tényleges birtokosa és gyakorlója az alakulás előtt álló kormánynak immár kinevezett elnöke. Tudták ezt a törvényhatóságok vezetői is. A helyzetről beszámoló tudósításalikat a miniszterelnökhöz intézték, tőle kértek útmutatást a bonyodalmakban, segítséget a nehézségekben. Csak egy-kettő tette meg — olyanok, akik titokban arra is gondoltak, hogy a régi rendszer esetleg .mégis megmarad — hogy jelentését nemcsak a kormány új fejének, hanem párhuzamosan ía helytartótanácsnak is megküldötte.