Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)
XI. Honvédelmi minisztérium irattára
A hadügyminisztérium hatáskörébe tartozik továbbá a hadsereg minden kiegészítő része fölötti felügyelőség és fővezérség, valamint nagyobb hadosztályoknak mozgókká tétele és elhelyezése; a kiviteli rendezés az illető íőhadvezérség teendőihez tartozván. A vezér- és törzstiszti kar előléptetése és elmozdítása a minisztérium kifolyása, s valamint a századosságon aluli főtiszti előléptetési indítványok általa erősíttetnek meg, úgy az vezeti a hadsereg létszámát, és minden a katonasághoz tartozó egyéneket illető pontos jegyzékeket". (Honv. biz. 4757/1848. sz.) Feltűnő ebben az összefoglalásban, amely csak általánosságban határozta meg a honvédelmi minisztérium hatáskörét, hogy nincs benne szó a honvédelmi bizottmányról, amely minden téren, a hadügyi igazgatásban is, a főhatalmat gyakorolta, s ezáltal a minisztériumok tényleges hatáskörét nemcsak szűkítette, hanem csorbította is. E tekintetben tanulságos Menyhárt ezredesnek, a minisztérium katonai osztályfőnökének, 1849. május 28-án Görgeyhez, az akkori hadügyminiszterhez intézett jelentése: „A volt országos honvédelmi bizottmány nem lévén ielelős kormánya a hazának, hanem mint az országgyűlés kifolyása ennek felsége nevében adott ki oly határozatokat, melyeknek magyarázatát ugyan az akkori viszontagságos idők bonyodalmiban találjuk, de melyeknek folytatása most, midőn a kormány egyes miniszterei személyes felelősséget vállalának tárcájokért, incompatibilis a tárca vezetésével, melynek kezelése mindenekfelett önállóságot s minden kiváltságosoktóli teljes függetlenséget feltételez. A volt országos honvédelmi bizottmány s egyideig a kormányzóság alatt is a hadügyminisztérium, melynek egyik legfontosabb osztályát a katonai osztály teszi, kivetkeztetve az önállóságnak még külső typusából is, egy országos hirdető és expeditions-bureaiuvá tétetett, mert a) Minden tábor vezére, sőt elkülönített egyes hadtestek parancsnokai is, felhataknaztattak főtiszteket századostól lefelé teljes érvénynyel kinevezni, a törzstiszteket pedig a hadügyminisztérium útján kineveztetni. Ezen jogot a vezérparancsnokok annyira terjesztek, hogy midőn egyrészről a főtiszteket igen elszaporíták, kiknek teljes elhelyezésökről a minisztérium még ezideig sem rendelkezhetett, másrészről a törzstiszteket is egyenesen minden ahhoz tartozó jogok és kiváltságokkal együtt kinevezik, s ezeket néha tudomásul, máskor pedig a végett sem terjesztik fel a hadügyminisztériumhoz. b) A Királyhágón túli hadseregnek rendezéséről, állapotáról, annak törzs- és főtiszti létszámáról a minisztériumnak e napig sincs hiteles kimerítő tudomása, sőt mintha egy egészen idegen hatóság hadserege volna, ügyei nélküle vezettetnek, a legtöbb kinevezések — törzsbelieké úgy, mint a főtiszteké — megerősítése nélkül történnek. c) Dembinszky altábornagy úrnak oly hatalom adatott, mely a hadminiszteri felelősséggel legtávulabbróli összhangzatban sincs, ellenben a hadügyminisztérumot továbbra is eddigi pangó önállástalanságába sodorja, sőt mennyiben ezen felhatalmazást Dembinszki altábornagy úr