Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

IX. Vallás- és közoktatásügyi minisztérium irattára

hivatalban vagy irodán elintézett elnöki jellegű iratokat, s külön azokat, laimelyeket az osztályok intéztek el. Ez a különbség azokban a hónapokban, amikor az osztályok nem működtek, megszűnt. Ebben az időben közösen iktatták és közös sorozatba osztották be a minisztérium valamennyi iratát. A miniszteri vagy államtitkári irodán iktatott iratok iktatói számát „M" (miniszteri) betűvel törték, így különböztették meg az osztályok irataitól. Amikor osztályok nem voltak, minden iratot így iktattak, valamennyinek az iktatószámát „M" betűvel törték. Az osztályok iratait is megjelölték az iktatásnál, ami közösen történt, a központi vagy általános iktatóban. Eleinte csak betűkkel, vagy rövidített szavakkal különböztették meg az egyes osztályok iratainak iktatói számait. A katolikus egyházi osztálynál „Kath. egyh.'', vagy „k e.", vagy „c. e.", vagy „c." volt la jel. A görög nem egyesült egyházi osztálynál: „g. n. e.", vagy csak „g.". A protestáns egyházi osztálynál: „prot. egyh.", vagy csak „p.". Az alapítványi gazdasági osztálynál: „gazd. alap.", vagy csak ,.a.". A közoktatási osztályon: „közokt.", vagy csak „o". Az elemi iskolai szakosztályon ugyanez, vagy még megkülönböztetésül: „o. e.". 1848 augusztusától kezdve, a betűkkel való megkülönböztetést továbbra is megtartva, külön osztályiktatói számokkal is megjelölték, törték a főiktatói számokat. Mégpedig nem az osztályokban, hanem mindjárt a központi általános iktatáskor. 1849-ben nem találunk osztályiktatói alszámokat az iratokon, csak betűjeleket. Az iktatáson kívül, valamint az irattári rendszeren, amiről lentebb lesz szó, nem volt különbség a miniszteri (elnöki) és az osztályiratok kezelése terén. A beadványokra az iktatáskor az iktatói számon és az évszámon kívül az érkezés (iktatás) pontos keltét is feljegyezték. Az elintézésre vonatkozó utasításokat, feljegyzéseket találunk még a beadványok hátlapjain. Itt olvashatjuk a kebelbéli számvevőséghez intézett felszólításokat, annak külön számok alatt kelt jelentéseit. A mellékletek számát már az irattárban, az irattári jelzettel együtt vezették a beadványokra. Egyes beadványokról is, de különösen olyan ügyekben, amelyeket hivatalból kezdeményeztek, külön votumíveket vettek fel az osztályokon és a miniszteri vagy államtitkári irodán. A votumív mellső lapjára az iktatói szám, az évszám, a beadvány tartalmi kivonata, kelte és száma, a kivonatoló neve és a kivonatolás kelte került először. Azután következett a votum, az elintézésre vonatkozó javaslat, a javaslattevő neve és a javaslattétel kelbe. Utána a javaslat jóváhagyása az illetékes tisztviselő részéről, annak aláírásával. E feljegyzések közül természetesen nem minden esetben találjuk meg valamennyit. — A votumív hátlapjára az iktatói számot, az évszámot, a votum keltét, az ügy tárgyát jegyezték fel, esetleg még egyéb utalásokat és utasításokat is. A kiadvány tervezetek mellső lapján az iktatói számot, az évszámot, a tervezet keltét, a címzett nevét, \ai tervezet szövegét, a fogalmazó, a fölülvizsgáló és a kiadványozó aláírását, valamint a kiadóhivatalnak a 11* 163