Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

Bevezetés

vetett vagy közvetlen függőségi viszonyból azonban nem következett, hogy irataiknak az egész, vagy az illetékes szakminisztérium irattárába kellett kerülniök, aminthogy nem is szükségszerűen, hanem esetlegesen kerültek oda. Az út, amelyet megtettek, különböző volt s esetről esetre tisztázásra szorul. Általában megállapítható, hogy az abszolutizmus korának osztrák hatóságain, igen sokszor Bécsen keresztül vezetett. Az osztrák hatóságok a szabadságharc leverése után lefoglaltak úgyszólván minden iratanyagot, ami az 1848/49-i eseményekre vonatkozott, mert az események szereplőire vonatkozólag terhelő adatokat reméltek megtudni. Ennek az iratanyagnak jelentékeny része — ugyancsak változatos úton — az 1848/49-i minisztériumi levéltárba került. Hogy csak egy példát említsek, így keletkezett a bécsi állami levéltárban az úgynevezett Kossuth-Archiv, amelyet azután az 1920-as években kiadtak Magyarországnak és amelynek azok a részei, amelyeket nem tudtak minden különösebb fejtörés és fáradság nélkül más levéltárakban elhelyezni, az 1848/49-i minisztériumi levéltárba nyertek beosztást. Itt említem meg, hogy az így beosztott iratanyagban nemcsak hivatalok és hivatalnokok hivatalos iratai találhatók, hanem hivatalnokok egészen magánjellegű levelezése is, amelynek még csak laza szervezeti kapcsolata sincsen a minisztériumi irattárral. Annál kevésbbé, mert az ilyen levelezés olykor az 1848-at megelőző évekre is kiterjed és semmi köze — a személy azonosságán kívül — az illető levelezőnek 1848/49-ben viselt hivatalához. Nem is szólva az 1848/49-i események szereplői ellen indított bírósági eljárással, börtönbüntetéssel stb. kapcsolatos iratokról, amilyenek a Kossuth-Arohiv-keretében — ha nem is nagy számban — szintén kerültek a minisztériumi levéltárba. Nem kétséges, hogy az ilyen iratok t

— katonai és polgári hivatalok irattárain kezdve egészen magánszemélyek 1848 előtti egyes leveleiig és 1849 után ugyancsak egyes darabokig — nemcsak hogy nem tartoznak szervesen a minisztériumi irattárhoz, hanem annak irattári jellegét meg is változtatják, a minisztériumi levéltár egyik — habár kisebbik — részének gyűjteményi jelleget adnak. Ezt el lehetne kerülni azáltal, ha az ilyen irattárakat és iratokat jelenlegi helyükről máshová helyeznők át. Két gyűjteményi jellegű levéltár kínálkozik erre, mindkettő az Országos Levéltár úgynevezett múzeumi levéltárában, amely több levéltári egységre oszlik. Egyik egységébe a családi levéltárak tartoznak. Itt lehetne elhelyezni pl. a kormánybiztosok irattárait, amelyekben 1848 előtti magánlevelezés is található, de amelyek e nélkül is beleilleszthetők ebbe a gyűjteménybe, hiszen a legtöbb családi levéltár tartalmaz különböző korokból való hivatalos iratokat, nem ritkán egész irattárakat. A másik szóbajövő gyűjtemény a múzeumi levéltárnak 1848/49-i iratok nevű gyűjteménye, amelybe irattárak és egyes iratok egyaránt beoszthatok, az irattárak külön egységekként, az egyes iratok a már meglévő külön időrendi sorozatba. Az említett kormánybiztosi iratokat, amennyiben 1848 előtti vagy 1849 utáni iratokat nem tartalmaznak, ebben a gyűjteményben is el lehet helyezni. Lehetséges viszont olyan megoldás is, hogy az 1848/49-i minisztériumi levéltárnak gyűjteményi jellegű részét fejlesztjük tovább és itt