Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

Bevezetés

három külön helyen őrzött irattárakat, s erre az egységesítésre nemcsak papíron és elméletben, hanem a gyakorlatban, a raktárban is sor fog majd kerülni. A minisztériumi irattárakon kívül egyéb részei is vannak az 1848/49-i minisztériumi levéltárnak. A kapcsolat, amely összefűzi őket, hol szorosabb, hol lazább, annak a viszonynak megfelelően, amely e levéltárrészeket létrehozó hivatalokat és hivatalnokokat annak idején a minisztériumhoz kötötte. A miniszteri országos ideiglenes bizottmány pl. az egész minisztérium kezdetleges előfutárának tekinthető, iratai ennek következtében az egész minisztériumi irattár elé, a levéltár legelejére kívánkoznak. Az országos honvédelmi bizottmány tulajdonképen a megszűnt miniszterelnökség szerepét vette át 1848 őszén, iratai már annak idején közvetlenül kapcsolódtak a miniszterelnökség irataihoz, számozásuk törés nélkül folytatódott, úgyhogy a két irattár a gyakorlatban tulajdonképen egy. Ezt a gyakorlati egységet kár lenne az elmélet kedvéért megbontani, noha kétségtelen, hogy elméletileg nem lehet a két hatóságot, a miniszterelnökséget és az országos honvédelmi bizottmányt azonosnak tekinteni. Még inkább vonatkozik ez Kossuth kormányzó-elnökségére. 1849 tavaszán, amikor a függetlenségi nyilatkozat után Kossuthot kormányzó-elnökké választották, és az országos honvédelmi bizottmány megszűnt, e bizottmány irodája, amely 1848 őszén a miniszterelnöki irodából alakult ki, & kormányzó-elnökség irodája lett, s mint ilyen, változiatlanul folytatta működését. A kormányzó-elnöki iratokat nem kezdték újonnan számozni, hanem folytatták az országos honvédelmi bizottmány 1849 elején újrakezdett számozását, az egyetlen különbség az volt, hogy a számokat nem „e", hanem „k" betűvel törték. Nem kétséges, hogy a kormányzó-elnökség nem tekinthető sem az országos honvédelmi bizottmány, sem az 1848-4 miniszterelnökség utódának, iratait egészen külön, a minisztériumi irattártól függetlenül kellene elhelyezni. De az iktatókönyvek és a mutatók közösek az országos honvédelmi bizottmány 1849-i segédkönyveivel, a szervezetileg indokolt szétválasztást a gyakorlati célszerűség nem javasolja. Elméletben azonban a gyakorlattól függetlenül is különbséget lehet és kell tenni a kétféle irattár között. Az 1849-i (Szemere Bertalan-féle) miniszterelnökség iratai viszont elméletileg az 1848HÍ (Batthyány Lajos-féle) miniszterelnökség irattárához kapcsolódnak, minthogy szervezetileg összetartoznak. Ezeket az iratokat tehát ia leltárban együtt vettem fel, s a levéltár átrendezése során az egyesítésre gyakorlatilag is sor kerül majd. A fentiekben említett kormányszervek — miniszteri országos ideiglenes bizottmány, országos honvédelmi bizottmány, kormányzó-elnökség — kapcsolata a minisztériummal szoros, irataikat nem is lehetne a szervezeti összefüggésen alapuló rendszer sérelme nélkül másutt, mint az 1848/49-i minisztérium levéltárában elhelyezni. Más a helyzet a minisztériumnak alárendelt különböző közép- és alsófokú hivatalok és hivatalnokok iratainál. Ezeket általában két csoportra oszthatjuk, katonaiakra és polgáriakra. A katonaiak közvetve vagy közvetlenül a hadügyminisztériumnak, a polgáriak pedig vagy az egész minisztériumnak, vagy pedig a belügyminisztériumnak voltak alárendelve. Ebből a köz-