Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

Bevezetés

mint a jelenlegi rendszert, amely külön számozta az iratcsomókat és külön a köteteket, ez utóbbiakat eltérő színű raktárszámcédulákkal különböztetve meg. A nap azonban a kétféle színű raktárszámcédulákat egyszínűre szívta ki, úgyhogy jelenleg semmi különbség sincsen közöttük. Már ez a körülmény is szükségessé teszi az átszámozást, amit egyébként egyelőre számozatlan, újonnan a levéltárba került raktári egységeknek szerves beolvasztása is megkövetel. A harmadik adat, amely még szorosabb értelemben vett leltárinak tekinthető, a leltári egységek mennyisége. Azt tünteti fel, hogy a kérdéses leltári egységhez hány darab raktári egység, iratcsomó vagy kötet tartozik. Minden további adat már kívülesik a szorosabb értelemben vett leltár körén, már a levéltár ismertetésének tekinthető, azaz olyan közleménynek, amely nem az iratanyag őrzésével, hanem használatával kapcsolatos. Ezek a levéltárismertető adatok sokfélék. Elsősorban magából a levéltár iratanyagából, azután a levéltári iratanyagot működése során létrehozó hivatal, intézmény, család, személy stb. történetéből, végül maguknak az iratoknak a történetéből állapíthatók meg. Sokszor minden különösebb nehézség nélkül megtudhatók, olykor azonban fáradságos és körülményes részlettianulmányokat követelnek meg a leltározótól, s az sem tartozik a ritka esetek közé, hogy megoldhatatlan feladat elé állítják. Az első közülük, ami a kutatót legjobban érdekli és amire a levéltár kezelője is leginkább kíváncsi, a levéltári iratanyag, a kérdéses leltári egység tartalma. Meghatározása néha egészen egyszerű, maga a levéltári jelzet kifejezi. Máskor bonyolult vizsgálatot igényel. Általában minél kisebb a leltári egység, annál könnyebb megállapítani, hogy mit tartalmaz. Néha viszont kis egység több munkát ad, mint jóval nagyobb, de egységesebb másik. Sok függ az anyag levéltári rendszerétől, valamint attól, hogy milyen segédkönyvek szolgálnak hozzá. Ha pl. az iratok iktatószámok szerinti sorrendben fekszenek, sokkal nehezebb a tartalom tisztázása, mint amikor ügyosztályok, azokon belül pedig tárgyi kútfők szerint nyertek beosztást. Az előbbi az eset pl. a miniszterelnökség, az országos honvédelmi bizottmány, a kormányzóság, a király személye körüli minisztérium egész .anyagánál, továbbá a hadügyminisztérium iratainak legnagyobb részénél, nemkülönben a többi minisztérium egyes sorozatainál is, hogy csak egy-két példát említsek. A legtöbb minisztérium azonban átvette a helytartótanácstól és a kamarától az ügyosztályi és a kútfőrendszert. Ez utóbbiaknál könnyű a tartalom kutatása, hacsak, mint a pénzügyminisztériumnál, a lajstromkönyvek nem hiányoznak. A tartalom kérdése, minthogy az 1848/49-i minisztériumi levéltár majdnem kizárólag hivatalok és hivatalnokok működése során keletkezett iratanyagot őriz, szorosan összefügg az illető hivatalok és hivatalnokok hatáskörének a kérdésével. Ha tudjuk, hogy a kérdéses szervnek milyen volt a hatásköre, támpontot kapunk a tekintetben is, hogy a működése során keletkezett iratanyag mit tartalmaz. Hatáskörön nemcsak a tárgyit, hanem a területit is értem, az úgynevezett illetékességet.