Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)
VI. Pénzügyminisztérium irattára
E szerint tehát a miniszteri irodából érkezett osztályelnöki iratok nem kerültek az iktatóhivatalba, minisztériumi általános iktatószámot nem kaptak, ellentétben azokkal az osztályelnökiekkel, amelyek az iktatóhivatalon keresztül jutottak az osztályigazgatókhoz. A beadványokon egyéb feljegyzések is láthatók, amelyek már nem az iktatáskor, hanem az ügymenet további folyamán kerültek rájuk. Még az iktatással kapcsolatban említhető, hogy amennyiben valamely beadványnak igen sok melléklete volt, azokat lemérték és súlyukat, nem pedig számukat jegyezték fel a beadvány hátlapjára. Az előadó nevét, az elintézésre vonatkozó különböző utasításokat a szakosztályok vezetői, az előirat vagy előiratok számát az előadók vagy az irattár tisztviselői írták a beadványokra. Kivételesen a beadványok tartalmi kivonatát, keltét és számát is a hátlapra vezették, valószínűleg az irattári lajstromozáskor. Az irattári jelzetről lentebb lesz szó. A minisztériumoktól érkező beadványokon sokszor m. t. betűkkel tört szám található. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy az iratot az illető miniszter bevitte a minisztertanácsba, ahol azt a feljegyzett szám alatt tárgyalták. Az iktatás és az előadó kijelölése után — ami szóban is történhetett, amikor írásos nyoma nem maradt — az elintézéssel megbízott előadó tárgyalási vagy előadói ívet vett fel. Ennek az ívnek a mellső oldalára az első hasábon feljegyezte az iktatói számot és az előadói elintézés keltét. Utána ugyanoda vezette a beadvány tartalmi kivonatát, keltét és számát. Ezeket az adatokait azonban sokszor elhagyta. Ezután következett az elintézésre vonatkozó előadói javaslat vagy tervezet, a votum. Ez kétféle lehetett, vagy pro domo feljegyzés, vagy kiadvány íogalmazata. Mindkettő a mellső oldal második hasábjára került, kivéve a címzett nevét, amit — rendszerint aláhúzva — az első hasábra írt. Következtek a javaslat vagy tervezet felülvizsgálására és jóváhagyására vonatkozó feljegyzések, mégpedig rendszerint <aiz első hasábon. Először az előadó írta alá javaslatát vagy tervezetét: feltette (pro domo feljegyzéseknél: kivonta) X. Utána a felülvizsgáló aláírását találjuk a kelettel: látta X. Harmadiknak a kiadványozó írta alá a javaslatot, ugyancsak feltüntetve a keltet: kiadassék X. Nemcsak a kiadványok tervezeteit, hanem a pro domo feljegyzéseket is aláírta a láttamozó és a kiadványozó, utóbbiakat nem az első, hanem a második hasábon. A szakosztályok mellé rendelt számvevőségeik tisztviselői is készítettek előadói javaslatokat vagy tervezeteket. Ilyen esetben a javaslat vagy tervezet nem két, hanem négy fölülvizsgálón ment keresztül. Először a bíráló tiszt bírálta, másodszor a szakosztályi számvevőség vezetője láttamozta, harmadszor a szakosztályvezető átnézte, végül negyedszer az osztályigazgató kiadványozta. Előfordult olykor, hogy nem a szakosztályvezető tanácsos, hanem a titkár láttamozott, kiadványozó pedig nem az osztályigazgató, hanem egy másik szakosztály vezetője volt. Az is megtörtént, hogy a láttamozás elmaradt, az előadói javaslat vagy tervezet közvetlenül került az osztályigazgatóhoz.
