Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)
A feudális felvilágusult abszolutizmus magyarországi kormányzata(1780-1848)
közalapí tványi ügyIg az gatóságot állítottak fel a helytartótanács TeTUgy^Xé'ce alatt, Ittoí kezdve a helytartótanács késelésében levő alapítványok és alapok - közülük legjelentősebb a tanulmányi alap és a vallásalap volt - javaival kapcsolatos jogi ügyeket /tőkék kihelyezése, betáblázása az adósok birtokaira, behajtása, birtokok bérbeadása, határperei stb*/ már nem a kamarának alárendelt királyi jogügyigasgatoság, hanem ez az uj hivatal intézte. - AZ 1820-as évektől kezdve sokat foglalkoztatta a bécsi kormányzatot a magyar cenzuraszervezet átalakításának gondolata, de erre csak 1838-ban került sor, a magyar kancellária és a helytartótanács tervezetei alapján, tehát inkább a magyar nemesi felfogásnak* mint a bécsi elképzeléseknek megfelelően. Az uj cenzúrahivatal: a központi konyvbiráló szék amely részben a II. József által a helytartótanácsban felállitott könyvvizsgáló hivatal helyébe lépett - 1840-ben kezdte meg működését, egyesítve a helytartótanács tanulmányi bizottságával. Ez a hivatal felügyelt az ország minden cenzorára és revizorára és cenzúrázta a fontosabb müveket. - A reformkor törekvéseinek hatása mutatkozott meg abban, hogy 1845-ben az uralkodó az ország közlekedésének fejlesztésére a helytartótanácsban közlekedési bizottságot állított fel Széchenyi István elnöklete alatt. £ bizottság felügyelete alá rendelték a vízi- és építészeti igazgatóság útépítési és hajózási osztályét, 1847-től kezdve a bizottság munkájában szakértőként résztvett Clark Ádám is. A közigazgatás modernné válásának egyik nagy akadálya volt a holt latin nyelv uralma, amivel szemben az országgyűléseken megnyilvánuló nemzeti közvélemény csak lépésről lé' pésre tudta a magy ar nyelv jogait kivívni* Mióta II. József nyelvrendelete ráterelte a figyelmet a nyelv fontosságára, úgyszólván nem volt olyan országgyűlés, amelyen ne foglalkoztak volna ezzel a kérdéssel. A kormányszékek közül a rendek leginkább a helytartótanácsnál igyekeztek a magyar nyelv használatát biztosítani. Az 1792-i országgyűlés /7. tc./a helytartótanács rendezésére kiküldött bizottság feladatául tűzték ki, hogy a legközelebbi országgyűlésen terjessze elő, miként válaszolhatna magyarul a helytartótanács a hozzá magyarul író törvényhatóságoknak s - bár meg nem határozott időponttól kezdve - a közhivatalok elnyerésének egyik feltételévé a "hazai nyelv" tudását kívánták tenni. 1805-ben azután kimondták /4. te/, hogy a törvényhatóságok magyarul levelezhetnek a helytartótanáccsal, az pedig a neki magyarul író törvényhatóságoknak magyarul feleljen. A kancelláriához ekkor még csak latin dg magyar feliratok küldését engedték meg a törvényhatóságoknak.Iö30-ban /8.tc./ elrendelték, hogy a helytartótanács azoknak a törvényhatóságoknak,amelyek magyar felterjesztéseket tesznek,nemcsak magyar nyelven feleljen,hanem a körlevelek kivételével egyéb rendelkezéseit is magyar nyelven küldje,s az országban senki se viselhessen közhivatalt,aki a magyar nyelvet nem érti,1840-ben/6.tc./a helytartótanácson kívül a kamara nyelvhasználatával is foglalkoztak.Kimondták,hogy a hi lytartótanács ettől kezdve az ország valamennyi tőrvénynatcsagához magyar nyelven küldi rendelkezéseit és körleveleit, a kamarának azonban még csak a hozzá magyarul író törvényhatóságokkal kell magyar nyelven leveleznie. 1844-ben azután /2. to«/ a helytartótanács belső ügyvitelében is a magyar
