Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

hogy az adott hőmérsékleten a levegő hány százalékát tartalmazza annak a vízpáramennyisé gnek, amennyit a telített állapotában tartalmazna. A hőmérséklet és a relatív légnedvesség értéke szorosan összefügg. A levegőben lévő adott mennyiségű vízpára alacsonyabb hőmérsékleten nagyobb relatív légnedvességet jelent. (7. ábra) Állományvédelmi szempontból a relatív légnedvesség mérése azért fontos, mert megmutatja, hogy a levegő nedvesíti, vagy kiszárítja a gyűjteményben őrzött tárgyakat. A levéltári anyag nedvességtartalma a környező levegő nedvességtartalmától függ. A túlzott kiszáradás és a túl nagy nedvességtartalom, valamint a nedvességtartalom ingadozása egyaránt károsodási forrást jelent számára. A hirtelen hőmérsékletváltozásokból eredő veszélyről sem szabad megfeledkezni: a fűtött raktár téli szellőztetése alkalmával az ablakon át, jelentős mennyiségű víz kicsapódását jelentheti, ami elősegíti a penészesedési és korróziós folyamatokat. ÍVJ ~ 7. ábra: A levegő hőmérsékletének és páratartalmának összefüggése A légnedvesség mérésére sokféle mérőeszköz használható. Ezek két csoportba oszthatók: kalibrálást nem igénylők (pszichrométerek) és azok, amelyeket rendszeresen kalibrálni kell. Az előbbiek pontosak, de sokan nehézkesnek találják velük a mért értékek megállapítását, ugyanis ehhez táblázatokat kell használni. A kalibrálást igénylő műszerek működése azon alapul, hogy bizonyos anyagok egyes tulajdonságai (pl. hosszuk, vezetőképességük, színük) nedvesség hatására megváltoznak. Az ilyen anyagokat felhasználó páramérőket nevezzük