Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)
A korábban ismertetett két darabszintű segédlet az iratanyag rendjét követve készül. A regesztára ez nem jellemző. Természetesen követheti az irat rendjét, pl. térképeknél, de pl. a középkori oklevelek regesztázása a készítés sorrendjénél nem követi a felállított levéltári rendet, bár a cél végül a teljes anyag regesztázása. A regeszta, mint a kutatást, tájékozódást a legmélyebb szinten elősegítő levéltári segédlet, a legfontosabb információt hordozó, leginkább kutatott iratokhoz készül. Néhány esetben egy levéltári egység minden darabjához készítenek regesztát, általában azonban az irategyüttes legfontosabb darabjaihoz, azaz válogatva az iratok között. Meg kell azonban említeni, hogy leggyakrabban egy-egy kutatási témakörben, kiadványkészítés során készülnek a regeszták azzal a céllal, hogy nyomtatott formában segítsék a levéltári anyag használatát. Csak a legismertebb és legnagyobb szabású példát említve, nyomtatásban is megjelent a Zsigmond-kori okmánytár, az erdélyi okmánytár, az Anjou-kori okmánytár munkálataihoz kronologikusan készülnek a regeszták, vagy egy-egy család vagy város középkori okleveleinek regesztázása szintén kiadvány célú válogatás eredménye. A lajstromnál szó volt arról, hogy az egységes munkavégzés és az adott irategyüttesnél felvenni szükséges speciális adatok meghatározása érdekében munkautasítást kell készíteni. A regesztázásnál ez még inkább érvényes. A minimálisan felveendő adatok meghatározottak a regeszta fogalmával, de számos olyan kiegészítő adat felvétele szükséges, amely irategységenként jelentősen eltér egymástól. A rovatok kitöltésének módját is részletesen szabályozni kell a korábban említett számos eldöntendő kérdés minél egységesebb megoldása érdekében, a nevek írásának problematikáját, a helységek azonosításának kérdését nem is említve. Mindezek meghatározása a regesztakészítés megkezdése előtt, konzultatív úton elkészítendő munkautasítás feladata. Végezetül szólni kell arról, hogy a levéltári terminológia vitatott kérdése, hogy a térképekről és tervekről készülő analitikus segédletet katalógusnak nevezünk, külön segédlet-típus vagy a regeszta fogalomkörébe tartozik. Bár napjainkban is fenntartjuk az elnevezésbeli különbséget, gyakorlatban a két segédletet azonos típusnak tekintjük. Meg kell jegyezni, hogy a térképkatalógusok jelentős része nyomtatásban is megjelent (MOL, BFL, Pest Megyei Levéltár, egyházi levéltárak katalógusai). A levéltári anyaghoz készült mutatók a „mutató-rendszerű" segédlet. A nyomtatásban megjelenő ún. egyszerű mutatókról való megkülönböztetés érdekében használjuk ezt a kifejezést. A mutató-rendszerű segédleteknek három típusát különböztetjük meg: helynévmutató,
