Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)
I. IRATTANI ISMERETEK
Segédkönyvek az iratolvasáshoz Szentpéteri Imre: A kronológia kézikönyve. (Átdolgozott kiadás). Budapest, 1940. (reprint, 1985) Bartal Antal: A magyarországi latinság szótára. Glossarium Mediae et Infímae Latinitas Regni Hungáriáé. Budapest, 1901. (reprint, 1983) Pápai Páriz Ferenc: Dictionarium Latino-Hungaricum: Leutschoviae, 1708. (reprint, 1995) Márton József: Lexicon trilinguae Latino-Hungarico-Germanicum 1-2. Pest, 1818. Szamota István-Zolnai Gyula: Magyar oklevélszótár. Régi oklevelekben és egyéb iratokban előforduló magyar szók gyűjteménye 1-12. Budapest, 1902-1906. (reprint, 1984) A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I-IV. Budapest. Akadémiai K., 1967-1976. Györkösy Alajos: Latin-magyar szótár. Budapest. Akadémiai K., 1970. (több kiadás is van) Mollay Károly: Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlung des XV. Jahrhunderts aus Ungarn. Budapest. Akadémiai K., 1959. Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok. (Szerk.: Sashegyi Oszkár). Budapest. Új Magyar Központi Levéltár, 1983. (Levéltári Módszertani Füzetek 3.) Ballagi Mór: Új teljes német és magyar szótár. 1-2. Budapest, 1881. Halász Előd: Német-magyar szótár. Budapest. Akadémiai K., 1970. (Sölch Miklós) 4. A HAZAI IRATTÁRI RENDSZEREK KIALAKULÁSA Iratkezelés a középkori királyi udvarban Az irattárak kialakulásának, kezdeti fejlődésének alapvető feltétele volt az írásbeliség korábbiakban tárgyalt fejlődése, közelebbről az írásbeli ügyintézés elterjedése. Mint említettük, Magyarországon e téren III. Béla uralkodása hozott áttörést. Kezdetben az ügyek intézése elsődlegesen az érintettek vagy közbenjárójuk szóbeli előterjesztésén alapult. Később kialakult a területi ügyvitel, azaz esetenként egy terület főtisztviselője terjesztette az ügyet a király illetve a királyi tanács elé, majd az országos tisztségek megszervezése magában hordozta a lehetőségét az írásbeli ügyintézésnek is. Az ügyek írásba foglalása a kancellárián történt, ahol az akkori normák szerint a következő módon folyt az ügyintézés:
