Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

rületén a tiszti orvosi szolgálat és ide sorolható 1855-től a telekkönyvi igazgatás megszervezése is. A dualizmus korának államberendezése: a központi államszervezet Az 1867-es kiegyezés után Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia egyenrangú része lett, mely a polgári demokratikus forradalomig állt fenn. Magát a magyar államot államés kormányforma szempontjából parlamentáris monarchiának tekintjük, melyben az államfő és az országgyűlés hozzák a törvényeket, a király általában a parlament többségi pártjá(i)ból kinevezett, de a parlamentnek is felelős kormánnyal irányítja a közigazgatást. A közigazgatás intézésében az ún. helyi önkormányzatoknak (törvényhatóságok, községek) döntő részük van. A bíráskodást a közigazgatástól elválasztva, a király által kinevezett bíróságok gyakorolják. Államfő Az Osztrák-Magyar Monarchia öt évtizedes fennállása alatt az államalakulat külső megjelenítője, egyúttal a magyar állam feje, az államélet legfőbb irányítója a király volt. A magyar állam fejét a végrehajtó hatalom gyakorlásában mindenek előtt a kormányzati jogkör illette meg. Ilyen kormányzati felségjogok voltak a rendeletalkotási, főfelügyeleti, főkegyúri jog, a hadügyi felségjog, a külügyi felségjog. A rendeletalkotási jogát a törvények a miniszteri ellenjegyzéssel korlátozták. Szervezési joga hivatalok felállítására és a kinevezési jog gyakorlására terjedt ki. Főfelügyeleti joga volt valamennyi állami és önkormányzati szerv felett, továbbá magántársulatra, alapítványra és valamennyi egyházra kiterjedt. A főkegyúri jog a katolikus egyháznál a királyt, mint az egyházalapításban elévülhetetlen érdemeket szerzett első uralkodó örökösét illette meg, amely magába foglalta az egyházszervezési, kinevezési és az egyetemes kegyúri jogot. Törvényhozás Az Osztrák-Magyar Monarchia két központú berendezkedése a közös és a közös érdekű ügyek eldöntésében a magyar törvényhozásnak korlátozott befolyást biztosítottak. A tisztán belső kérdések dolgában azonban a magyar parlament az uralkodóval együttműködve abszolút jogokat élvezett. Az Országgyűlés működésében lényeges változás nem történt az 1848. évi IV. tc.-ben szabályozottakhoz képest, amely az országgyűlés jogállását, az alsótábla (népképviseleti) és a felsőtábla működésének alapvető rendjét, az államfőnek (királynak) az or-