Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

délyezte az önálló román ortodox egyházszervezet kiépítését. Az 1759-ben felállított román püspökség központja Brassó lett, de szervezetileg alárendelték a karlócai szerb metropolitának. A püspökség székhelyét II. József 1784-ben Nagyszebenbe helyezte át. Az uniós törekvések az 1596-os Breszti Unió után elérték a történelmi Magyarországot is és az itt lakó ortodoxok közül elsőként a Kárpátalján élő ruszinok körében fejtették ki hatásukat. 1646-ban írták alá az Ungvári Uniót, amelynek során számos lelkész a görög katolikus egyházba lépett át. E fejlemények jelentős ellenállást váltottak ki az ortodoxok körében, így a tényleges görög katolikus egyházszervezet kiépítése csaknem egy évszázadig tartott. A terület az egri püspökök fennhatósága alá tartozott, akik igyekeztek az unitusok önállósodási törekvéseit visszaszorítani. Az önálló egyházmegye - Munkács székhellyel - csak 1771-ben jött létre, majd központja 1775-ben Ungvárra került. Erdélyben 1698-ban fogadták el az uniót és jött létre a Gyulafehérvári Görög Katolikus Püspökség. Ennek központja a visszatérő katolikusok kérésére 1721-ben Fogarasra végül 1738-ban Balázsfalvára került. A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség területén 1748-ban görög katolikus vicariátus jött létre, mely 1777-ben püspökség rangjára emelkedett. Végül 1818-ban hozta létre a pápa az Eperjesi Görög Katolikus Püspökséget. Egyházak a késői feudalizmusban A katolikus egyház szervezeti fejlődése és intézményei a 18. században A török kiűzése után a Habsburg udvar támogatásával a katolikus egyház jelentősen erősítette pozícióit mind Magyarországon, mind Erdélyben, vagyis a század folyamán a rekatolizáció nagy sikereket ért el, és megtörtént a hódoltság alatt szétesett katolikus egyházszervezet újjáépítése is. A dunántúli és Duna-Tisza közi területeken helyreálltak a korábbi egyházmegyék, bár az esztergomi érsekség központja változatlanul Nagyszombat maradt. A Partiumban újjáalakult a nagyváradi püspökség, majd 1715-ben az erdélyi püspök is visszaköltözött korábbi székhelyére, Gyulafehérvárra. Mivel a Temesközt csak 1716 és 1718 között foglalták vissza a császári csapatok, így a Csanádi Püspökség volt az utolsó, amely az egykori egyházmegyék közül újra megkezdte működését. E püspökség székhelye kezdetben, 1718 és 1738 között Szegeden volt, ekkor költözött Temesvárra, a Bánság fővárosába, ahol egészen az első világháborúig maradt. A felvilágosult abszolutizmus időszakában, Mária Terézia és II. József uralkodása idején a bécsi udvar az egyházat is közvetlenebb befolyása alá kívánta vonni, és ennek keretében