Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

Kisebb protestáns felekezetek Az Erdélyben bevett felekezetek közül a viszonylag legkisebbnek az unitárius egyház számított, amely János Zsigmond uralkodása idején jelentős pártfogásban részesült és már az 1570-es évek elején létrehozta saját püspökségét Erdélyben. Az unitáriusok egyházi központja Kolozsvárra került, ahol már 1568-tól létezett teológiájuk is. A 16. század végén egyes források szerint 12 egyházkörük működött az ország területén, amelyek száma a rekatolizáció következtében erősen csökkent. A 18. század elején az erdélyi unitáriusok egyházkormányzata konzisztóriálissá vált: felállították a főgondnoki hivatalt. A vezetők mellé öt adjunktust rendeltek ki, akikből lettek a későbbi egyházmegyei gondnokok. A csekély létszámú anabaptisták az 1540-es években jelentek meg Pozsony és Nyitra megye területén, ahová főleg Morvaországból menekültek, mint az ekkor még nagyobbrészt német ajkú és a Habsburg birodalomban erősen üldözött kicsiny felekezet tagjai. A habánok anabaptisták voltak, és a hasznos kézműves mesterséget gyakorlókat szívesen fogadták be egyes magyar főurak, így kerültek el Észak-Magyarország belső területeire, majd a 17. században Erdélybe is. A szombatosok irányzata kezdetben az erdélyi unitáriusok között jutott népszerűséghez. Ezen irányzat követői az ószövetségi törvények betartását tartották fontosnak, heti ünnepnapuk a szombat lett a vasárnap helyett, innen kapták nevüket is. Az 1560-as években Aranyosgerenden volt első nagy közösségük, Gerendi János főnemes pártfogásával. Erdélyben 1639 után helyzetük lényegében lehetetlenné vált. Egy részük Törökországba vándorolt ki, de kisebb közösségeik a 19. századig is megmaradtak Erdélyben. A görögkeleti és görög katolikus egyház A keleti kereszténység a 10. századtól kezdve jelen volt a Kárpát medencében, de jelentősége csak a 14. századtól nőtt meg, amikor elsősorban Moldvából és Havasalföldről egyre nagyobb számban került Erdélybe az ortodox kereszténységhez tartozó népesség. Az erdélyi románság egyházszervezete elsősorban az ortodox kolostorok köré szerveződött, csakúgy, mint az északkeleti megyékbe települő ruszinok egyházi struktúrája. Az erdélyi románság körében a 17. század végén illetve a 18. század elején nagy mértékben erősödött az uniós törekvés - amelyről a későbbiekben szólunk - de jelentős maradt egész korszakunkban a görögkeleti egyház szerepe. A bécsi udvar hosszas megfontolások és külső körülmények, így pl. az 1750-es évek végén lezajlott román mozgalmak hatására enge-