Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

I. IRATTANI ISMERETEK

nül - kialakították a maguk írásmódját. Fejlődésük azonban többnyire valahogyan elakadt s nem jutottak túl a képírás egy bizonyos fokán. Meg kell még említeni a rovásírást, ami a közép-ázsiai, illetve az európai nomád népek körében volt általános. Ezt az írást használták és hozták magukkal a Kárpát-medencébe őseink is. Ennek egy válfaja volt a germánok runa-írása, és a rovásírás egyes elemeit használták fel a cirill betűsor kialakításakor is. A betűírás tartozékaként szinte valamennyi civilizációban kialakult a számok, számítások rögzítésének a módja is. Mára azonban teljesen általánossá vált az arab számjegyek használata. Az írás fejlődésére rendkívül nagy hatással volt az, hogy milyen anyagra rögzítették a jeleket. A hieroglifákat vagy a sumírok képírását kemény munkával kőbe vagy csontra vésték. A legrégibb íróanyagok egyike a papirusz, amelyet a Nílus deltájában lévő mocsarak három méterre is megnövő cserjéjéből készítették oly módon, hogy a növény szárát vékony szeletekre vágták, megvizezett táblára rakták egymás mellé, és erre keresztbe is fektettek szeleteket, majd az egészet összepréselték. Az így készült lapokat finomították és miután egymáshoz ragasztották szalagszerűen, tekercset alkotott. A tekercsekből pedig az írás terjedelmének megfelelő darabokat vágtak le. A papirusznak csak az egyik oldalára írtak, ahol a rostok vízszintesen húzódtak és mintegy vezették az író kezét sorról sorra. A papiruszt az ókortól a 10. század közepéig használták, de előfordul papiruszra írott oklevél a 11. században is. Az arab hódítás következtében megszűnt az egyiptomi papirusz import Európába, kénytelenek voltak áttérni másik íróanyagra, a hártyára (pergamen). II. Eumenész (i.e. 195— 158), Pergamón (innen a hártya neve) uralkodója használta fel először az állatbőrt írásra. A hártya juh-, kecske- vagy borjúbőrből készült. Európában a 10. század derekától használják. Az antik Róma legegyszerűbb íróanyaga a viasztábla volt. A fatáblára vékonyan felvitt viaszréteg ideális íróanyag volt, hiszen nemcsak könnyen lehetett rá írni (vésni), de könnyen le is lehetett törölni a szöveget. A viasztáblára való íráshoz használt íróeszköz a stílus volt, amelynek az egyik vége hegyes volt, ezzel írtak, a másik vége lapos volt; vele töröltek. Az összefűzött fatáblákat nevezték codexnek. A legmodernebb íróanyag a papír. Kínában használták először és onnan az arabok közvetítésével érkezett Európába a 19. században. Szélesebb körben azonban csak a 12-13. század fordulójától kezdték használni, sőt Magyarországon csak a 14. század elejétől. A nem örökérvényű okleveleket írták rá. Míg a korábbi íróanyagok kevéssé tudtak hozzájárulni egyegy forrás keltezésének megállapításához, hiszen több évszázadon keresztül használtak