Körösmezei András: Szempontok a közlevéltárak gazdasági szervekkel kapcsolatos gyűjtőterületi munkájának végzéséhez : Módszertani segédanyag (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 8. Budapest, 2001)

I. BEVEZETÉS

1986. évi 11. tvr. sem, amely a fizetésképtelenség miatt megszűnésre ítélt vállalkozásokról rendelkezett. A gazdasági életben bekövetkezett és prognosztizálható változások hatására született meg a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv., amely lehetővé tette a nem „állami vállalat" típusú gazdálkodó szervezetek (rt, kft., bt., kkt.) alapítását. Tömeges elterjedésük a rendszerváltozás után következett be. E két utóbbi jogszabály hatálybalépése után vált nyilvánvalóvá a levéltárak számára, hogy az addig kialakított 20 éves gyakorlat nem tartható fenn. A szocializmus időszakában a vállalatok valódi csődeljárás, felszámolási/végelszámolási eljárás alá vonása nem fordult elő. A nem rentábilis gazdálkodó szervezeteket központi intézkedéssel szüntették meg vagy olvasztották be egy másik gazdálkodó szervezetbe, és így anyagaik megsemmisülésének veszélye elvileg nem állt fenn. (A valóságban az átszervezések során a történeti értékű iratanyagokról nem mindenütt gondoskodtak maradéktalanul.) Az 1988. évi VI. tv. és az 1989. évi XIII. tv. lehetővé tette a vállalati formák sokrétűségét. A két törvény a gazdasági rendszerváltozás nyitányát jelentette, majd az 1989. évi 23. tvr. 1990. január 1-jei hatállyal az újjáélesztett (hivatalosan meg nem szűnt, de korlátozott hatáskörrel működött) cégbíróságok feladatává tette a gazdasági szervek törvényességi felügyeletét és nyilvántartását. Ez a jogszabály leválasztotta az államról a vállalatokat, azokat a vállalatokat is, amelyek valamely minisztérium felügyelete alatt működtek tovább. A levéltárak gyűjtőterületi munkájában jelentős változást hozott a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tv. 53. ill. 76. §-a. A tv. 53. §-ának eredeti szövege így szólt: „A felszámoló a gazdálkodó szervezet iratait a területileg illetékes levéltárnak adja át, amely a társadalombiztosítási adatszolgáltatás ellátásához szükséges irattári tételeket megállapodásban rögzített időtartamra megküldi a területileg illetékes társadalombiztosítási szervezetnek, a többit a hatályos levéltári jogszabályok szerint selejtezi, a nem selejtezhető tételeket pedig állományba véve megőrzi." Egy ideig szinte megbénította a gyűjtőterületi munkát ez a rendelkezés, amelynek értelmében a levéltárakba zúdult volna a felszámolt/végelszámolt vállalatok teljes és rendezetlen iratanyaga, beleértve a társadalombiztosítási adatszolgáltatáshoz szükséges iratokat, ill. az ezzel járó ügyviteli kutatásokat, valamint a felszámolás/végelszámolás