Dóka Klára: Levéltárkezelői ismeretek : Oktatási segédanyag a tanfolyami hallgatók részére (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 7. Budapest, 2001)

13. Levéltári technika

távolítani a különböző műanyag tasakokat, amelyek többnyire a dokumentumra veszélyes alkotórészeket tartalmaznak. A különféle, jelölésre használt papírcédulák vagy palliumok gyakran értékes, megőrzendő információkat tartalmaznak. Ha egyértelműen látszik, hogy a dokumentumot károsíthatják (pl. savas papírból vannak), ezeket ki kell emelni, és más, megfelelő jelölései vagy összetartási módon (anyagot) kell választani. A fontos információt tartalmazó, kiemelt jelzőcédulákat és palliumokat külön kell őrizni vagy savmentes papírra másolatot készíteni róluk. Az öntapadós ragasztókat (cellux, ragtapasz) nem szabad használni, mert ragasztóanyaguk károsítja a dokumentumot. Alattuk a papír megsárgul, megbarnul, törékennyé válik, az írás pedig elmosódik, elhalványodik. A papír szakadásainak „házilagos" javítása időnként elkerülhetetlen a továbbszakadás vagy a leszakadt darab elkallódásának veszélye miatt. Ekkor olyan megoldást kell választani, amely hosszabb távon sem károsítja a dokumentumot és szükség esetén nyomtalanul eltávolítható. Az egyik lehetőség keményítő vagy metilcellulóz alkalmazásával vékony japánpapír csíkok használata. A másik, kényelmesebb lehetőség a speciális minőségű öntapadós ragasztószalag, amely az időállóság követelményeinek megfelelő papírból és ragasztóból készült. A levéltári anyag jelölése, címkézése A levéltári anyagok jelölésére gyakran használnak címkéket. Öntapadós címkét nem szabad eredeti levéltári anyagra, például kötetekre tenni. Az ilyen címkék hamar öregszenek, idővel lehullanak, és nehezen eltávolítható ragacsos maradékot hagynak maguk után, amit csak veszélyes oldószerekkel lehet esetleg eltávolítani. Gyakori eset azonban, hogy a ragasztó oldhatatlanná válik, vagy a papírba, bőrbe, könyvkötővászonba beszívódva, teljesen eltávolíthatatlan lesz. Az öntapadós címke a levéltári dobozról is lehullik, ezért itt is kerülni kell használatát. Helyette keményítővel vagy nem savas műanyag ragasztóval kell a címkéket a tárolódobozokra ragasztani. A jelölést nem szabad közvetlenül a kötetekre írni. Amennyiben elkerülhetetlen a közvetlen jelölés, olyan íróanyagot vagy bélyegzőfestéket kell használni, amely nem károsít, nem oldékony és időben állandó.