Dóka Klára: Levéltárkezelői ismeretek : Oktatási segédanyag a tanfolyami hallgatók részére (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 7. Budapest, 2001)

1. Irattani alapfogalmak

vonatok kerültek a jegyzőkönyvekbe, majd az iktatás rendszeresítése az irattárakban is változást hozott. Az egyre gyarapodó iratanyag rendezése, lajstromozása a 18. század második felében a megyékben, nagyobb városokban, egyházi és családi gyűjteményeknél egyaránt napirendre került, azonban minden iratképző csak saját iratanyagát őrizte, és az irattár, valamint a régi iratok együttese (levéltár) gyakorlatilag összefonódott. A három kormányszék (Kancellária, Kamara, Helytartótanács) újonnan keletkezett iratainak őrzése az ismertetett rend szerint megoldott volt, azonban a különféle tisztségviselők (nádor, országbíró) országos jelentőségű, hivatali működésükkel kapcsolatban létrejött iratait legjobb esetben a családok levéltáraiban őrizték. Már a 17. században történtek intézkedések a tisztségviselők iratainak átadására, azonban - mint látni fogjuk - döntő változást a 18. század közepén csak az ország levéltárának megszervezése hozott. A 19. század közepéig az iratok nyelve jórészt latin, a városokban és az 1780as években német volt. Magyar nyelvű írásbeliséggel a családi levéltárakban, uradalmi iratokban, valamint néhány speciális, a lakosságot közvetlenül érintő területen találkozunk (pl. úrbérrendezés). A feudáliskori iratanyag kezeléséhez szükséges idegen szavak a/ latin acta - ügyirat administrator-gondnok, helytartó archívum - levéltár armalis - címeres levél camera - kamara cancellaria - kancellária, iroda cassa - pénztár civitas - város comes - ispán comitatus - megye conscriptio - összeírás consilium - tanács