Levéltári mikrofilmezés : Módszertani ajánlás (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 5. Budapest, 2000)

II. rész A levéltári anyag mikrofilmezésének szakmai követelményei

ces) idővel, ill. milyen fényerősséggel készülnek a próbafelvételek. Mivel alapexpozíció megállapításáról van szó, olyan értékeket kell megállapítani, amelyek a felvételezésre kerülő anyag átlagos tulajdonságokkal rendelkező többségére alkalmazandók. e/A kicsinyítés alapmértékének meghatározása Annak eldöntésénél, hogy egy iratanyagról a mikrofilmfelvétel hányszoros kicsinyítéssel készüljön, elsődleges szerepet annak kell játszania, hogy az elkészült mikrofilmek leolvasó gépen jól olvashatóan visszanagyíthatok legyenek. Figyelembe veendő az is, hogy az elkészült mikrofilmekről adott esetben megfelelő minőségű és méretű fényképnagyítás legyen készíthető. Csak e két szempont mögött érvényesül a filmanyag-takarékosság szempontja. Megjegyzendő, hogy levéltári területen 35 mm-es filmnél 15x-ösnél nagyobb kicsinyítést általában nem szoktak alkalmazni. Mint az expozíció esetében is, a kicsinyítés mértékének megállapításánál is a felvételezésre kerülő levéltári fond (állagrész) iratainak többségére alkalmazható kicsinyítést kell a kicsinyítés alapmértékéül megállapítani. Ettől a mértéktől mindkét irányban el lehet, ill. el kell majd térni, ha a többségnél kisebb és főleg ha nagyobb iratokat kell felvételezni. 8. A próbafelvételek elkészítése Mint a 7. alattiakból következik, több szempontból és minden szempont esetében több felvételnek kell készülnie. A próbafelvételezésre kiválasztott iratokról (kötetekről) többféle elhelyezésben, többféle expozícióban (megvilágítással), többféle kicsinyítési mértékkel készülnek felvételek. Egy-egy felvételtípusból a körülményektől függően 10-30 filmkocka készítendő. Minden felvételtípus előtt felveendő a levéltári fond, állag (állagrész) jelzetét tartalmazó tábla, majd azok a számok, amelyek az expozíciónak, illetve a kicsinyítési mértéknek az adatait tüntetik fel. Az azonos típusú felvételek utolsó kockája után