Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK

4.10. Levéltár iratai 4.11. Vármegyei gyűjtemények Szabályrendeletek Egyesületi alapszabályok Tisztviselők nyilvántartásai Vízügyi iratok Erdőgazdasági üzemtervek Közutak törzskönyvei Felekezeti anyakönyvek Állami anyakönyvek Letétek A vármegyei levéltárakkal kapcsolatos intézkedések általában vonatkoztak a szabad királyi, később a törvényhatósági jogú városok levéltáraira is, amit r^vid ismertetésünk során figyelembe veszünk. Ezektől eltérő, külön csoportot képeztek a mezővárosok (később rendezett tanácsú, majd megyei városok) levéltárai, ahol a lakosság növekedésével, az ügyintézés bonyolultabbá válásával szintén jelentős mennyiségű iratanyag halmozódott fel. Mint az iratkezeléssel kapcsolatos fejezetekben láttuk, a városi írásbeliség a megyeinél szerteágazóbb, szervezettebb volt, és az így keletkezett iratanyagot a városi magisztrátus a maga módján folyamatosan őrizte. Azonban a XVIII. század utolsó harmadában a tisztújítások alkalmával a városokban járt királyi biztosok már több helyen kifogásolták az egyre nagyobb mennyiségű iratanyag elhelyezését, kezelését. 176,7- április 29-én Mária Terézia elrendelte, létesítsenek minden városban archiváriusi tisztséget. Ennek nyomán Budán 1776-ban, Pozsonyban 1783-ban, Sopronban 1787-ben, Pesten 1788-ban, Szegeden 1790-ben neveztek ki önálló levéltárosokat, sőt Marosvásárhelyen már 1770-ben tudunk ilyen tisztviselő működéséről. A levéltárosok teendője mindenütt az összegyűlt iratanyag valamilyen szempontú rendezése, lajstrom, index készítése volt. Ahol nem szerveztek önálló státust, ott a jegyző feladatává tették (külön díjazással vagy anélkül) a levéltár rendbe tételét. A XVIII. század végétől erre a népesebb mezővárosokban került sor (pl. a Jászkun Kerület városaiban 1790-től, Pápán 1793-tól, Miskolcon 1799-től, Szentesen 1800-tól, Veszprémben 1802-től).