Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK

elsősorban a rendi kiváltságokat biztosították. Ezért a mindenkori nádor őrizetére bízták a fontosabb iratokat, békekötésekkel, fegyverszünettel és más nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos, nemkülönben az ország belső ügyeire vonatkozó egyes jelentősebb iratokat, részint eredetiben, részint másodpéldányban vagy másolatban. A nádorok ezeket az iratokat külön levéltár hiányában a „cista regni"-ben az ország ládájában őrizték, saját családi levéltáruk mellett. így gyakran előfordulhatott, hogy egy-egy nádor halálakor fontos - az ország ügyeire vonatkozó dokumentumok családi levéltárakban maradhattak. Éppen ezért az ország iratainak sorsa az országgyűlések napirendjére került, mely 1613-ban törvényben mondta ki (XXXIII. te), hogy az elhalt nádor örököse köteles az ország nála lévő iratait átadni az országgyűlésnek, az pedig az új nádornak. 1622-ben az országgyűlés pontosan meghatározta az átadás és átvétel módját, de az iratok mennyisége továbbra is igen kevés volt. A nádorok tetszésére volt bízva, hogy milyen iratot helyeznek eLaz ország ládájába, s milyent családi levelestárukba. És a nádorok inkább törődtek családi levéltárukkal, mint az ország irataival. Sikertelen volt az 1681. évi országgyűlésnek az a határozata is, amely arról rendelkezett, hogy az uralkodó két magyarországi kormányszerve, a pozsonyi és a szepesi kamara, irattárából adja át a nádornak az országos érdekű iratokat. A XVII. század vége óta ritkán tartott országgyűléseken a királyhoz felterjesztett sérelmek gyakori tárgya olyan levéltár megszervezésének az igénye volt, melyben az ország jogait biztosító kiváltságleveleket és az ország iratait helyeznék el. Az Országos Levéltár története A rendek e kívánsága az 1722/1723. évi országgyűlésen teljesült. Az országgyűlés a magyar levéltárügy szempontjából két alapvető törvényt alkotott. Az 1723. évi XLV. tc. kimondta az Archívum Regni, az Ország Levéltára megszervezését. Ez a törvénycikk lett a régi országos levéltár alaptörvénye. Elrendelte, hogy az ország köziratait (publica regni acta) - országgyűlési, közigazgatási és bírósági iratokat - bárki birtokolja is azokat, egy éven belül az ország levéltárában (universale archívum regni) kell elhelyezni. A törvény egyes szakaszaiban az ország levéltárának személyzetéről és helyiségéről rendelkezett. A személyzetről csupán annyit mondott, hogy az ország iratait külön