Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK

szerint a tárolóeszközén szerepeljen. Amennyiben elkerülhetetlen a közvetlen jelölés, olyan íróanyagot vagy bélyegzőfestéket kell használni, amely nem károsít, nem oldékony és időben állandó. A nem megfelelő anyagok használatának „eredményeként" a jelölés átnyomódik, elhalványodik, elmázolódik, feloldódik. Eredeti anyag jelölésére vagy grafitceruzát, vagy pedig az időállósági követelményeknek megfelelő, nem károsító különleges tintát, golyós- vagy filctollat és bélyegzőfestéket kell használni. A levéltári anyag elhelyezése és fizikai védelmére szolgáló tárolóeszközök A raktári bútorzat fából és fémből készül; régebben az előzőt kedvelték. Állományvédelmi szempontból mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. A fa, a levegő páratartalmát felvéve, segít abban, hogy a relatív légnedvesség stabilizálódjék a raktárban. Mivel rosszul vezeti a hőt, nem fenyeget az a veszély, hogy nedvesség csapódik le felületén. Tűzveszélyességük mellett a fapolcok hátránya, hogy savas gőzök szabadulnak fel belőlük, amelyek károsítják a velük érintkező levéltári anyagot. A fa bútorzatban a rovarok is szívesen megtelepszenek. A fém polcok előnyének tekinthető, hogy használatukkor rovarveszély nem fenyeget. Hátrányuk jó hővezetőképességükből adódik. Könnyen felmelegszenek és lehűlnek, lehűléskor a környezet fölös nedvességtartalma hideg felületükre lecsapódhat, és az így keletkező víz a rajtuk lévő papíranyagot átnedvesítve, penészesedést idézhet elő. A levéltári anyag közvetlen fizikai védelmére régóta használnak különböző csomagolóanyagokat. A könnyebb kezelhetőség miatt legelterjedtebben papírdobozokba helyezik az iratokat. A múlt századtól mostanáig sok olyan papírt készítettek, amelyek rövid időn belül maguktól lebomlanak, és káros hatásúak a közvetlen környezetükben lévő anyagokra is. Az ilyen dobozokban, csomagolóanyagokban lévő levéltári anyag pusztulása felgyorsul. A fatartalmú papírok, így a dobozkészítésre használt savas szürkelemez és hullámkarton ilyen rossz anyag. A modern tárolóeszközökkel szemben az a követelmény, hogy anyaguk semmiképpen ne tartalmazzon olyan alkotórészt, amely károsíthatja a bennük lévő dokumentumokat, vagyis ne legyen benne sav vagy savassá váló (facsiszolat, savas enyvezőanyag a papírban, savas ragasztó stb.) vagy pedig elszíneződést okozó (pl. fémek, festékek) anyag. További előnyt jelent, ha a tárolóeszköz anyagában olyan (lúgos) adalék