Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)
III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK
A levéltári szintek és az iratanyag szintenkénti rendezése A levéltári anyag rendszerezésének és rendezésének eredménye az iratanyag tagolódása, amely kétféle lehet: függőleges (vertikális) és vízszintes (Irorizontális). A vertikális tagolódás különböző szintű, különböző nagyságrendű levéltári egységek sorrendjét, egymásutániságát, a horizontális tagolódás pedig azonos szintű levéltári egységek elrendeződését, egymásközti rendjét jelenti (pl. fondfőcsoporton belül fondok sorrendje). - A függőleges tagolódás során alakulnak ki a levéltári szintek, amelyek kialakulásának kétféle útja van: valamely nagyobb szintű levéltári egységet bontunk fel több kisebb, alacsonyabb szintű egységre, vagy fordítva. A levéltári szintek tehát a levéltári anyag vertikális tagolódása folyamán keletkező kisebb-nagyobb részeknek, egységeknek a nagyságrendi helyét jelentik. A szinteket három nagy kategóriába sorolhatjuk: . f e l s ő szint - közép szint - alsó szint. • Felső szint, felső (alap-)szintű rendezés A felső szint összefoglalóan azokat a levéltári szinteket jelenti, amelyeken az alábbi nagyobb terjedelmű levéltári egységek helyezkednek el: - a levéltári intézmény anyaga - fondfőcsoport - szekció - fondcsoport - levéltár - fond - állag. A legnagyobb levéltári egységek, az egyes levéltári intézmények viszonylatában ez a rendszerezés egyértelmű azok illetékességi és gyűjtőkörének elhatárolásával. Az intézmény iratanyaga jelenti a teljes gyűjteményt, mely az egyes levéltárak őrizetében van. Általában nem természetesen, hanem mesterségesen kialakított. A következő szinten a fondföcsoportok helyezkednek el. Egy-egy fondfőcsoportba az azonos típusú, funkciójú természetes személyek, szervek fondjai tartoznak. Az egyes levéltári intézmények az őrizetükben lévő fondokat a a vonatkozó utasításokban előírt séma alapján rendszerezték.
