Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

melynek lehetett honfoglalás előtti előzménye. Nem vált ugyan püspökséggé de érdemes megemlíteni a XII. század végének két exempt prépostságát 1186 körül a Szebeni, 1198ban a Szepesi Prépostságot. A keleti és déli magyar expanzió következtében az ország határai mentén, vagy ahhoz közel több új kisebb, rövidebb-hosszabb ideig létező egyházigazgatási egység jött létre: 1227-ben Moldva területén, 1229-ben a Szerémségben, mely egy ideig Boszniában működött. A középkori magyar egyházszervezet másik fontos eleme a szerzetesrendek hazai elterjedtségének ismerete. Az alábbiakban az ezzel kapcsolatos fogalmakat és alapadatokat igyekszünk összefoglalni. Életforma szerint monachális (monasztikus), remete, kolduló és lovagrendeket különböztetünk meg. A monasztikus rendek egymás mellé rendelt, tehát nem centralizáltan szervezett önálló monostorokból állnak. A monostorokban apátságok vagy prépostságok szerveződtek. Előbbiek vezetője az apát, utóbbiaké a prépost volt. A monostorok közösségét konventnek nevezték, mely hiteleshelyi tevékenységet is folytatott. A Magyarországon egykor honos rendek - a legismertebb és legtovább működő monostoraik megnevezésével - az alábbiak: a) monasztikus: bencések (Pannonhalma, Kapornak, Zalavár, Pécsvárad, Báta, Szekszárd, Garamszentbenedek, Tihany, Bakonybél, Ják, Győr stb.) ciszterciek (Zirc, Szentgotthárd, Bélapátfalva, Pilis stb.) premontreiek (Jászó, Zsámbék, Lelesz, Csorna, Jánoshida, Kaposfo stb.) b) remete rendek: karthauziak (Tárkány <Felsőtárkány>, Lövőid <Városlőd>, Lehnic) kamalduliak (Majk) pálosok (az egyetlen magyar alapítású rend) (Pilisszentkereszt, Márianosztra, Diósgyőr, Felnémet, Csatka, Szakácsi, Szentpál stb.) A török korban az északi és nyugati megyékben működtek. Ágoston-rendiek