Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

I. IRATTANI ISMERETEK

(főlajstromszámot) minden egyébre (név, év, hivatalváltozás, stb.) tekintet nélkül. Példánkban egy válóperre vonatkozó ügyiratot kisérünk nyomon: Járási bíróság 1937. év: Lajstromszám: 40. Rezeda Kázmér válópere 40/1. Az ügyvéd beadványa a tényállásról 40/2. Az ügyvéd megbízólevele a felperes R.K. részérói 40/3. Az alperes, Tulipán Rebeka ügyvédi ellenkeresete 40/4. Tárgyalási idézés 1938: 40/13. Fellebbezés a megyei bírósághoz 40/14. Tárgyalási időpont közlése az ügyvédek felé 1941: 40/76. Vagyonjogi tárgyalás jegyzóTcönyve R. K. és T. R. válóperében 1943: 40/84. Kúriai határozat a vagyonmegosztásról. Mint látható a fői aj strom számos iktatási rendszerben nincs meghatározva az alszámok mennyisége. Már az elsőnek beérkezett irat is alszámot kap, s így ez is részét képezi rögtön az évből, folajstromszámból, alszámból álló iktatási számnak (40-1/1937; 40-84/1943). Fontos arra is felfigyelnünk, hogy ebben az esetben nem a levélváltások kapnak külön alszámot, mint a korábbi rendszerek esetében, hanem minden egyes irat. A folajstromszámos iktatási rendszert külön erre a célra rendszeresített iktatókönyvben vezették. Volt (van) egy ún. iktatólap, amely borítóul is szolgál az összegyűlt iratok tárolására. Ezen vezetik az egyes alszámokra iktatott iratféleségeket, a főlajstromszámok rögzítéséhez pedig mutatókönyv készült. Ilyen iratkezelési formával 1914-től a bírósági gyakorlatban találkozunk, de alkalmazták a magánügyvédi irattározási rendszerekben és egyes hivataloknál (pl. királyi jószágigazgatóságok), sőt a bíróságoknál, az ügyvédi gyakorlatban ma is előfordul. Ha az ugyanazon személyt érintő, de különböző ügytípusokat (válóper, büntetőper, polgári per, szabálysértés, kihágás, stb.) el akarták választani egymástól, akkor ezeket rendszerint betűkkel különböztették meg. Szólnunk kell még egy bonyolult, összetett, a maga korában is csak rendkívül nehezen átlátható és kezelhető, nagy felkészültséget igénylő iktatási rendszerről, a Jánossy-