Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

I. IRATTANI ISMERETEK

27, XI. 10. Állatjárvány jelentés 18 XI. 12. Megyei állatorvos intézkedése XI. 20. Ugyanennek a lajstromkönyve: 13. kútfő 25. ikt. sz. 16. kútfő 26. ikt. sz. 18. kútfő 24., 27. ikt. sz. stb. Az iratokat a lajstromszámok szerint az irattárban az alábbiak szerint rakták le: X év kútfő: irattári szám: iktató szám: 13. kútfő 1. (25. ikt. sz.) 2. (42. ikt. sz.) 3. (55. ikt. sz.) 16. kútfő 1. (26. ikt. sz.) 2. (33. ikt. sz.) 18. kútfő 1. (24. ikt. sz.) 2. (27. ikt. sz.) stb. Az ilyen rendszer szerint végzett iktatásban, irattározásban a levéltáros vagy kezelő csak igen fáradságos és nagy figyelmet kívánó ún. levezetési munka után találhat rá a keresett iratra. Sajnos gyakran előfordul az is, hogy a mutatókönyv vagy az iktatókönyv jelzi az iratok meglétét, de a lajstromkönyvből kiderül, hogy azokat még a hivatal működési idejében kiselejtezték. Az 1850-es években kialakult rendszert 1867-től a minisztériumok fejlesztették tovább éspedig kétféle módon: kútfők, tételszámok, alapszámok rendjében, vagy tételszámok és alapszámok rendjében sorolták be irataikat. Az előbbi rendszert alkalmazta a Belügyminisztérium a következők szerint: K 150. 1897-től I. kútfő: Törvényelőkészítés 1. tétel: közjog 2. tétel: közigazgatás 3. tétel: rendészet