Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

I. IRATTANI ISMERETEK

A töröktől megmenekült városokban a XVII. század végétől igény volt arra, hogy az iratokat rendezéskor sorozatokra tagolják, és így foglalják lajstromokba (pl. Késmárkon a kamarai, kancellárisi rendeletek; kiváltságlevelek, szerződések). Ekkor találkozunk az első mutatókkal, majd a XVIII. században újabb fejlődés következett be. A városokban működő testületek közül iratképzők voltak a céhek is, melyek dokumentumai az 1500-as évektől maradtak fenn Pozsony, Buda, Kassa, Sopron, Debrecen, Győr városokban. Legfontosabb irataik a privilégiumok, a testületi tagok adatait rögzítő mesterkönyvek és a számadáskönyvek. Bár a megyei adminisztrációban a XIII-XIV. századtól keletkeztek iratok, a regisztratúrák kialakulásáról csak a XVIII. század elejétől beszélhetünk. A legtöbb megyében nem volt állandó jegyző és a megyeszékhelyek állandósulása is csak a XVIIXVIII. század folyamán valósult meg. Az első iratok a különféle jegyzékek, lajstromok voltak (pl. büntetéspénzekről, bírságokról, elfogandó gonosztevőkről stb.). A XVI. századtól maradtak fenn a közgyűlési jegyzőkönyvek, a Hódoltságon kívüli területeken (Liptó 1516-tól, Bars 1540-től, Szepes 1541-től, Zala 1555-től, Zemplén 1558-tól stb.). Bejegyzéseik között legfontosabbak voltak a vármegye területére kiadott helyi rendelkezések, a statútumok, valamint a kézművesek termékeinek ára, a munkabéreket meghatározó árszabások (limitátio-k). A statútumokról több megyében külön jegyzőkönyv is készült. A családi levéltárak kialakulása A legkorábbi, általunk ismert családi levéltári rendszert 1617-ben a Thurzók alakították ki. Iratkezelésük tipikus, ezért is indokolt, hogy e kérdéssel részletesebben foglalkozzunk. Az elintézett beadványokat már a XVII. század elején nagyobb tárgyi csoportokba helyezték. A tárgyi csoportokat - az éves mennyiségtől függően havi, vagy évi bontásban tették palliumba és ráírták a tárgyat. Expediálás után a beadványt elválasztották a fogalmazványtól. A fogalmazványok általában füzetbe vagy 2-3-4 lapot tartalmazó egységbe kerültek. Ezekben az üggyel kapcsolatos összes észrevétel, a beadvány -