Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

I. IRATTANI ISMERETEK

c) Egyházigazgatási tevékenység

: Mivel minden hiteles hely egyben egyházi testület volt, természetesen saját ügyeiket is külön intézték. Ide tartoztak az egyházi közigazgatással, vagy a káptalan és a konvent birtokaival kapcsolatos gazdasági jellegű ügyek. Az oklevélkiadói tevékenység, a befutott parancslevelek és ezek elintézésének fogalmazványai, valamint a magánosok által megőrzésre letett iratok nagy tömege valamiféle levéltári rend kialakítását tette szükségessé. A korai okleveleket a XII-XIII. században két vagy több példányban készítették, melyből az egyik a hiteleshelyen maradt. Egyik fajtájukat chirographum-nak, azaz „elvágott" oklevélnek nevezték. A hamisítások elkerülése végett az oklevél-példányokat ilyenkor ugyanarra a hártyára írták, és a példányok közt lévő tiszta pergamenre az ábécé kezdő vagy más betűit írták fel. Amikor e résznél a hártyát elvágták, a betűk felső része az egyik, alsó része a másik oklevélre került. Szükség esetén a két példányt újra össze lehetett illeszteni. Később a bevallások fogalmazványait könyvbe másolva őrizték, a kapott parancslevelekre, kérésekre adott válasz fogalmazványát pedig annak hátlapjára, nem egyszer az előlapon folytatva írták. A különböző tevékenységformáknak megfelelően alakultak ki a hiteleshelyek levéltárainak főbb részei: 1. Hiteleshelyi országos levéltár — a relátiós tevékenységgel kapcsolatos iratok 2. Hiteleshelyi magánlevéltár — a fassiós tevékenységgel kapcsolatos iratok és a letétbe helyezett családi levéltárak 3. Hiteleshelyi egyházi levéltár — a káptalan vagy a konvent egyházigazgatási tevékenységével kapcsolatos iratok Korán találunk a többi egyházi intézményeknél is nyomokat arra, hogy elsősorban az őket közvetlenül érintő, jogaikat, kiváltságaikat bizonyító okleveleket számbavették és regesztrumba foglalták. Pannonhalmán ezeket még a XIII. században le is másolták. Az elkészült kötet neve chartularium, melyet Pannonhalmán „vörös könyv"-nek neveznek. Veszprémben 1350 körül foglalta jegyzékbe a püspökség az okleveleket, míg az esztergomi érsekségen a XV. század elején készült ilyen regesztrum.