Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

- az országgyűlés alsótábíájának népképviseleti alapon való átszervezése, - évenkénti országgyűlés, - nemzetőrség szervezése, - cenzúra eltörlése, - Erdély és a Részek visszacsatolása, - úrbéri viszonyok megszüntetése, - úriszék eltörlése, - tized eltörlése. Országgyűlés 1848. évi IV. tc. szabályozta az országgyűlés működését, jogállását. Az újjászervezett népképviseleti országgyűlés két táblás volt, mindkét tábla saját házszabályokat alkotott a belső szervezetéről és a tanácskozás rendjéről. A ház minden üléséről jegyzőkönyvet vezettek. A miniszterek az országgyűlés mindkét házában székkel bírtak és felszólalhattak, szavazatuk azonban csak akkor volt, ha a felsőháznak törvényszerint tagjai voltak, vagy az alsóház követeiül megválasztották őket. Kormány A független felelős minisztérium felállításáról az 1848. évi III. tc. rendelkezett, amely a végrehajtó hatalmat gyakorolta. A törvény szerint csak egy minisztérium volt, amely nyolc osztályból állt. Az egyes osztályokat miniszterek vezették, az egész minisztérium élén a miniszterelnökkel. A gyakorlatban azonban minden osztály külön minisztérium lett. A régi kormányhatóságoktól (dikasztériumoktól) abban különböztek a minisztériumi osztályok, hogy az ügyeket nem testületi keretek között intézték. A törvény szerint a miniszterelnök főhatósága kiterjedt valamennyi osztályra, azonban önállósulásuk következtében (szakminisztériumokká váltak). A minisztérium jogkörét a törvény nem határozta meg, lényegében kiterjedt a végrehajtó hatalom gyakorlásának minden ágára, amit korábban a kancellária, a helytartótanács és a kamara is ellátott. A királyi rendeletek, parancsok, határozatok csak akkor váltak érvényessé, ha azokat valamelyik Budapesten székelő miniszter ellenjegyezte. A törvény azért hangsúlyozta a Budapesten székelő minisztert, mert a