Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

jellegét, ugyanakkor az uralkodó lemondott a placetum jogáról, megengedte a Rómával való szabad érintkezést, mind a világi papság, mint a szerzetesrendek tekintetében. A konkordátumról megkötése után még évtizedekig vita folyt, de kétségtelen tény, hogy az állami irányítás a katolikus egyház életében lezárult. 1853-ban új célokkal és új szerepben visszatértek az országba a jezsuiták, akik a későbbiekben már nem elsősorban tanítói feladatra vállalkoztak. Ugyancsak az 1850-es évek második felében, a hatvanas évek elején élénkült meg más szerzetesrendek tevékenysége is. Elsősorban új női rendek telepedtek meg Magyarországon jelezve, hogy az egyháztörténetben is új korszak kezdődött a kiegyezés körüli években. A kiegyezés után kiépülő modern polgári Magyarország megvalósította a bevett felekezetek közötti teljes egyenjogúságot és ezt az 1868. évi LIII. tc.-ben az ún. viszonossági törvényben kodifikálta. A zsidókkal kapcsolatban már az 1867. évi XVII.. tc. kimondta, hogy az izraelita lakosok polgári és politikai jogok tekintetében a keresztényekkel egyenjogúak. A vallási egyenjogúsítás még váratott magára, mert a magyarországi zsidóság az 1868-1869. évi izraelita egyetemes gyűlés után három irányzatra (neológ, ortodox és status quo) szakadt és nem lépett fel egységesen. Végül az 1895. évi XLII. tc.-ben nyilvánítják törvényesen bevett felekezetnek az izraelita vallást. A századforduló körül már több kisebb felekezet is meghonosodott Magyarországon. Közülük a baptistákat szintén 1895-ben egyenjogúsították. A hazai egyházszervezetben és egyházigazgatásban a trianoni béke következményei okoztak óriási változást, hiszen a korábbi országterület kétharmada a szomszédos államokhoz került és a maradék országban megváltoztak a felekezeti arányok, elsősorban a katolicizmus javára, hiszen az erdélyi és felvidéki protestánsok tömegei kerültek a határokon túlra. A két háború közötti neobarokk társadalom egyháztörténetéből egyházszervezetileg azt érdemes kiemelni, hogy óriási mértékben nő a szerzetesség szerepe, új férfi és női rendek alakultak és a rendtagok száma is erősen gyarapodott. 1945 után, illetve az 1948-as kommunista diktatúra bevezetésétől kezdve az egyházak szerepe visszaszorult. A történelmi egyházakra kényszerített megállapodások egyszerűsítették az egyházigazgatást is. Az evangélikus egyháznak 1950 óta csak két