Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

intézményeiből és egyházi tisztségviselőiből is. A század végére óriási paphiány jelentkezett és a maradék egyház fegyelme is erősen meglazult. A Tridentinum hatása fokozatosan kezdett érvényesülni a XVII. században elsősorban olyan személyiségek tevékenysége nyomán, mint Pázmány Péter. Mielőtt az igazgatási változásokról szólnánk, tekintsük a római katolikus egyház szervezeti felépítését, amely rendkívül szigorú hierarchikus rendben, mintegy piramisszerűen épül ki, szigorú alá- és fölérendeltségben. A katolikus egyházban az „ordo", az egyházi rend szempontjából a más-más joghatósággal rendelkező áldozópapot és a püspököt különböztetik meg (a pápa is Róma püspöke), de a tényleges feladatok szempontjából tagolt szervezeti felépítés alakult ki. Ennek megfelelően alulról felfelé haladva az alábbi egyházszervezeti egységeket és azok vezető tisztségviselőit ismerjük a katolikus egyházban. Filia (leányegyház kápolnával, templommal) - káplán (capellamus) Plébánia (parochia, mint alapegység) - plébános (plebanus) Esperesség (esperesi kerület, diaconatus) - esperes (diaconus) Főesperesség (több esperességből, archidiaconatus) - főesperes (archidiaconus) Egyházmegye vagy Püspökség (dioecesis) - püspök (episcopus dioecesanus) Főegyházmegye vagy Érsekség (archidioecesis) - érsek (archiepiscopus) Érseki tartomány (metropolia) - érsek (itt más minőségben) (metropolita) Az érsek alá rendelt püspökségek esetében csak bizonyos jogosítványokkal bár, minden püspök és érsek saját (fő)egyházmegyéjének lényegében teljhatalmú vezetője. A prímás a hazai hagyományok szerint az országon belül sajátos jogokkal felruházott egyházi személy. Ez kezdettől fogva, majd 1279-től kodifikálva is az esztergomi érsek, akinek joga többek között a király koronázása is. Csak 1714-től viselik a hercegprímási címet, amelynek használatát a XX. század közepén megszüntették. Az egyetemes egyház élén áll a pápa, a pontifex, aki e korban is használta a „servus servorum Dei" formulát. A katolikus egyházi igazgatás megértéséhez nélkülözhetetlen még a káptalani intézmény ismerete. A káptalanok olyan egyházi testületek, amelyek részben érseki vagy püspöki székhelyeken működnek és tanácsadó, illetve irányító funkciót töltenek be, részben pedig nem püspöki székhelyen, de egyéb jelentős városban látnak el egyházi feladatokat. Az alaptípusok a székes fókáptalan (capitulum metropolitanum), a székes