Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

I. IRATTANI ISMERETEK

kancellária differenciálódása folytán megjelennek a különböző tisztségviselők munkáját folyamatosan végző hivatalok. Az udvarban minden a királytól indul ki, a királyt pedig a tanács segíti döntéseiben. A szűkebb és tágabb királyi tanács tagjai: a bárók különböző udvari tisztségeket viselnek. Az uralkodói döntések és tanácsi határozatok írásba foglalója, intézője, sőt végrehajtója: a kancellária. A III. Béla-kori kancellária személyzetéről mindössze csak annyit tudunk, hogy a kancellár a vezetője, s alá jegyzők voltak beosztva. Egyik ilyen nevezetes jegyzője III. Béla királynak P. mester (Anonymus) volt. Kancelláriájában jelenik meg a korszerű prózaritmus, és tűnik el lassanként az oklevelekből a rímes próza. A kancellár ekkor többnyire prépost, Imre (1196-1204) és II. András (1205-1235) királyok korában már általában püspökök. A magas rangot viselő kancellárok helyettesítésére már 1209-ben feltűnik az alkancellár (vicecancellarius). Még IV. Béla király idejében is, hol a kancellár, hol az alkancellár nevét említik meg az oklevélben. III. Béla uralkodása végefelé a keltezésben (datatio) megemlítik az oklevél kiállításáért felelős személy nevét. Az Anjou-korban jelenik meg az udvari ügyintézés új alakja, a titkos kancellár (secretus cancellarius). 1320-tól a kápolnaispán és a titkos kancellár egy és ugyanazon személy volt. A két kancellár utóbb két kancelláriái is eredményezett. I. Lajos uralkodása idején (1342-1382) a régi kancelláriát nagykancelláriának, az új kancelláriái kisebbnek vagy titkosnak nevezik. A nagykancellária vezetője 1366-tól a főkancellár, a kis kancellária feje a titkos kancellár. A nagykancellária a kül- és belügyi kormányzati ügyeket intézte, a kis kancellária pedig az udvari igazságszolgáltatási ügyekkel volt elfoglalva. I. Mátyás király (1458-1490) egyesítette 1464-ben a fő- és titkoskancellán méltóságot, amit többnyire az esztergomi érsek viselt. A kancellária változásai az ott végzett munka növekedését és bonyolultabbá válását jelezték. Az ügyintézés menetét leginkább az ún. kancelláriai jegyzeteken lehet nyomon követni. Nálunk az Anjou-korban kezdik az oklevél jobb felső sarkába, vagy a pecsét alá írni ezeket a jegyzeteket. A kancelláriai jegyzetek két csoportra oszthatók. Vannak megbízásos és vannak előadói jegyzetek. A megbízásos jegyzet azt mondja meg, hogy ki adott parancsot az oklevél kiadására. Az előadói jegyzet pedig az ügy előadójának a nevét tartalmazza. Az előadók helyzetét megváltoztatta a titkárok megjelenése. A titkárok eleinte a királyi tanácsi határozatot nem igénylő ügyeket intézik (oklevélátírás, kérvények