Kaszás Marianne: Céhek, ipartársulatok, ipartestületek iratai (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 2. Budapest, 1996)

II. Irattani szócikkek

amikor a segélyezési szabályzat a tagoknak bizonyos biztosításszerű segélyezést ígért ezt a szabályzatot a biztosító magánvállalatok m. kir. állami felügyelő hatóságának felülvizsgálás végett előzetesen be kellett mutatni még akkor is, ha az ipartestületen belül működő segélycsoport a biztosításszerű kötelezettségek fedezésére szolgáló tagdíjakat nem biztosítástechnikailag állapította meg, hanem a vonatkozó kötelezettséget felosztó-kirovó rendszer alapján kívánta fedezni. Számos ipartestület létre is hozott ilyen takarékalapokat. Ezeket a pénzalapokat alapszabályukban meghatározott módon kezelték. A-a következőket tartalmazta: 1. A takarékalap célja, 2. A tagsági feltételek, 3. A tagsági összeg, 4-10. Jogok és kötelességek, 11. A csoport vezetősége, 12. Zárórendelkezések. Az ilyen takarékcsoportok működtetése azonban csak nagyszámú taggal volt gazdaságos. Szakegyletek alapszabályai Egy adott iparágakon belül azonos szakmát űző iparosok által alapított szakmai egyesületek működését meghatározó rendelkezések összessége. Egyes iparágon belül egy-egy munkafajtát képviselő iparosok szakmai egyesületeket hozhattak létre (ilyen szakegylet volt például a Budapesti Kávéfőzők Szakegylete) a szakma fejlesztésére és közös védelmére, valamint közös rendezvények megszervezése és azokon történő tapasztalatcsere érdekében. (Az azonos iparágakon belül létrejött szakegyletek nem tévesztendők össze az országos szakszervezet jellegű munkás szakegyletekkel.) Az egyletek alapszabályát a belügyminiszter hagyta jóvá. Az —ok a következő rendelkezéseket tartalmazták: 1. A szakmai egyesület címe és székhelye, 2. Az egylet célja és ezen célok elérésére szolgáló eszközök, 3. A tagok jogai és kötelességei, 4. Munkaközvetítés, 5. A tagok jogainak megvédése, 6. Az egylet igazgatása, 7. Az egyleti vagyon kezelése, 8. Választott bíróság, 9. A közgyűlés, 10. Az egylet feloszlatása.