Petrikné Vámos Ida: A magyar településhálózat területszervezési változásai 1945 és 1990 között : Adattár (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 1 Budapest, 1996)

Bevezetés

1983. december 31-ével megszüntette a járásokat az 1983. évi 26. tvr., az irányítási és igazgatási feladatok egy részét a megyei tanácsok, másik részét pedig a 23/1983. NET. sz. határozatban kijelölt, a megyei irányításban közre­működő városok és városi jogú nagyközségek vették át. Az igazgatási-területi beosztás hierarchiájából kiiktatott járások szerepének jelentős részét rövid időre tehát a városok vették át városkörnyéki igazgatási szervezeti formájában. A 80-as évek második felében azonban központi döntések alapján megkezdődött az ún. kétszintű közigazgatás kiépítése, amely 1988/89-re fejeződött be, ami azt jelentette, hogy megszüntették a városok közvetítő szerepét a községek felé. Az 1990-es választásokat követően az új Parlamentnek első megoldandó feladatai között szerepelt a bukott rend­szer államszervezetének lebontása és az új struktúra kiépítése. Ennek fontos állomása volt a Magyar Közlöny 1990. augusztus 14-i számában kihirdetett, A helyi önkormányzatokról'' szóló 1990. évi LXV. törvény megalkotása, amelynek V. fejezete és egyéb paragrafusai is szabályozzák az igazgatási-területi kérdéseket. A törvény értelmében az Országgyűlés dönt az állam területi tagozódásáról, a megyék összevonásáról és szétválasztásáról, határainak megváltoztatásáról, el­nevezéséről és székhelyéről; városok megyei jogú várossá nyilvánításáról, valamint fővárosi kerületek kialakításáról. A Köztársasági Elnök hatáskörébe tartozik a városi cím adományozása, község-alakítás, községegyesítés vagy község­egyesítés megszüntetése; város, község nevének megállapítása. Az igazgatási területi beosztás alapelveit ezt megelőzően már az 1989. október 23-án kihirdetett módosított Alkotmány is megfogalmazta. Az önkormányzati törvény életbelépésekor fennállott közös tanácsok megszűntek, minden községben önálló kép­viselőtestületet és polgármestert választottak, majd 1990. november 30-ig dönthettek arról, hogy a továbbiakban önál­lóan működnek-e, vagy közös képviselőtestületet alkotnak, illetve körjegyzőségeket hoznak létre. A törvény tehát visszaállította a tanácsrendszer bevezetésével 1950-ben megszüntetett körjegyzőségek intézményét, bár némi módo­sítással. Míg a községek rendezéséről szóló 1871: XVIQ. tc. szerint csak a kisközségeknek kellett egymással szövetkezniök körjegyzőségekbe, addig az 1990-es törvény lehetővé teszi azt, hogy kis lélekszámú települések nagyközségekkel vagy városokkal is társulhassanak. Körjegyzőségek alakulásáról - az új szabályozás szerint - maguk az érintett képviselő­testületek állapodnak meg, a körjegyzőséghez csatlakozni, vagy abból kiválni csak a naptári év első napjával lehet. A körjegyzőségeknek az igazgatási struktúrában történt újbóli megjelenése véleményünk szerint szükségessé tette azt, hogy a címben is megadott 1990. évi időhatár részben módosuljon, mivel 1991. január 1 -jére jöttek létre valójában az említett társulások. Ezeknek az adatoknak a szerepeltetése ugyanis jó lehetőséget adhat az 1950-ig működött kör­jegyzőségek, majd a községi közös tanácsok és az újjászervezett körjegyzőségek összehasonlítására. Az 1990-es önkormányzati választásokat követően az előzőekben ismertetett szabályoknak megfelelően kiala­kultak az új közigazgatási struktúra működését biztosító igazgatási-területi egységek, amivel - a fent említett kivételtől eltekintve - lezárul az adattárban nyomon követett korszak. * * * Az adattárnál az egyes közigazgatási egységeknek az 1944-es „Helységnévtár"-ban rögzített állapota szerepel bázisadatként. A feldolgozás során közigazgatási egységnek a megyéket, a járásokat, településeket és a körjegyzősé­geket tekintettük; az adattár is a felsorolt egységek szerinti csoportosításban, ezen belül önmutatós rendszerben, vagyis ABC-rendben közli a megyéket, járásokat, körjegyzőségeket és a településeket. A megyék adatlapjai a megyék el­nevezésében, területében és székhelyében bekövetkezett változásokat, a megyékhez tartozó járások és városok felso­rolását, elnevezésük, jogállásuk változásait; a járások adatlapjai a járások megyei beosztását, ennek, továbbá elne­vezésükben, területükben és székhelyükben bekövetkezett változásait, a járásokhoz tartozó nagyközségek, községek, körjegyzőségek felsorolását, elnevezésük, jogállásuk változásait; a körjegyzőségek adatlapjai a körjegyzőségek köz­igazgatási beosztását, ennek változásait, - 1950-ig - a körjegyzőségekhez tartozó kisközségek, -1989-től - a települések (község, nagyközség, város) felsorolását, az ezek elnevezésében, jogállásában bekövetkezett változásokat; a települések adatlapjai a települések közigazgatási beosztását, ennek változásait, továbbá az elnevezésükben, jogállásukban bekö­vetkezett változásokat tartalmazzák. Az egyes közigazgatási egységekről összeállított adatlap (adatbázis) ún. „fejrészén " a közigazgatási egység 1944-es állapot szerinti megnevezése után, a közigazgatási beosztás és annak változásai találhatók. Ezt követik az egyes egységek jogállásának, elnevezésének változásai, közölve a változás időpontját, a változást elrendelő jogszabályt és a jogszabály lelőhelyét. Adatforrásul elsősorban a hivatalos közlönyök szolgáltak, levéltári kutatással ezeket csak azokban az ese­tekben egészítettük ki, amikor a hivatalos lapok nem közölték a változásokat. Amennyiben központilag - egységesen - szüntettek meg valamely közigazgatási intézményt (mint például 1950­ben a körjegyzőségeket vagy 1990-ben a közös tanácsokat), illetve konkrét jogszabály ezek megszüntetéséről nem ren­delkezett, hanem egy új intézményhálózat kiépítésével a régi automatikusan megszűnt, ezt a tényt nem jelöltük minden egyes közigazgatási egységnél. Azoknak a megyéknek, amelyeknek az 1944. évi Helységnévtárban megadott neve az egész korszakban változatlan maradt, csak az 1950. évi szabályozás értelmében a „vármegye" elnevezése „megyére" változott, ott ezt a változást a „vár" előtag zárójelbe tételével - (vár)megye - jelöléssel oldottuk meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom