Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)

4. A térképek készítésének tárgyi és személyi feltételei

A kifizetések az uradalomban ekkor is a pénztár útján történtek és' fennmaradt a tisztiszékek rendszere is. Hasonló szolgálati szabályzatot adott ki a pécsi püspök is 18/ 1841-ben, mely néhány helyi sajátosságban tért el az ismertetett, és'egyébként a többi birtokon is általános normáktól. Itt a jószágigazgató vezette az ügyeket, aki csak a püspöktől függött. Helyettese a jószágfelügyelő volt, aki egyúttal a központi gazdaságot is vezette. 1/4 évenként tartottak tiszti üléseket, melyeken az egyes uradalmakat vezető kezelőtisztek vettek részt. A pénz ügyeket a számvevőség a számbíráló szék és a pénztár kezelte. Az erdőkre a főerdőmérnök és személyzete /erdőmérnökök, segéd erdőmérnökök/ felügyelt. A mérnöki hivatal elsődleges feladata az épületek karbantartása volt, mely ezen kívül gondoskodott arról, hogy az uradalmakban a célszerű gazdálkodáshoz a kellő számú térkép mindig rendelkezésre álljon /akár fénymásolatban is/. Az uradalomban alkalmaztak még ügyészt, orvost, állatorvost, bányafelügyelőt is. Ha a szaktisztek a püspökség rendszeresített alkalmazottjai voltak, nem fejthettek ki másutt tevékenységet, ha viszont teendőiket a1ka1mi megbízással látták el, dolgozhattak szerződéssel másutt is. A pécsi káptalan 1933-ban az erdőtörvény vonatkozó előírásai értelmében az erdőőrök feladatait szabályozta, különös tekintettel azok fegyverviselési és fegyverhasználati jogára. 4.2. A mérnökképzés alakulása és az első geometrák Az egyházi birtokokon dolgozó mérnökök - mint az elmondottakból kitűnik, állandó, rendszeresített alkalmazottként, vagy al kalmi megbízással látták el feladataikat. A legnagyobb uradalmakban már a 18. század közepén alkalmaztak mérnököket, megelőzve a