Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)

7. Kutatási szempontok és forrásérték

- települések helye, szerkezete /határvonalak, alsó-/felső-, külsőd/belső falurészek, utcanevek/ - utak, csapások /településen belüli, települések közötti, a belés külterület közötti kapcsolatrendszer/ - természetes növényzet, állatvilág - mezőgazdasági kérdések /földművelés, állattartás, birtokviszonyok/ , . 9 / Í - történelmi mult elemei, hagyományok tükröződése. 7.2. Az ábrázolt terület vizsgálata Az egyházi levéltárakban őrzött térképek kutatása elsősorban a településtörténet számára adhat új ismereteket. A falvak, mezővárosok elhelyezkedése, a települések határának nagysága a lakosság életében már a kezdetektől meghatározó volt. Az első térképek a vizsgált területek jórészéről, mint láttuk, akkor készültek, amikor a török utáni újjátelepítés befejeződött, a falvakat a régi és új lakosok birtokba vették, és rögzíteni kellett a kialakult viszonyokat. Sok tanulsággal szolgálnak e térképek a települések bel- és külterületének vizsgálata szempontjából egyaránt. A falvak, mezővárosok településszerkezetében általában két forma alakult ki: a soros elrendezésű és a halmaz település, az adott terület domborzati viszonyainak megfelelően. A halmaz településnél a kertek a belterületen kívül voltak, míg soros elrendezésnél minden telekhez közvetlenül kert csatlakozott. Utóbbi esetben - és ez volt a gyakoribb - a falu, mezőváros fejlődése újabb párhuzamos utcák nyitásával járt együtt. A halmaz-településeknél viszont terjeszkedni csak a kertek irányába lehetett, a felparcellázott részek helyett kialakított új telkek pedig mind távolabb kerültek a lakóépületektől.

10

^