Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)

1. Bevezetés

dett katalógus-sorozat szisztematikus tájékoztatást ad. E térképeket az idézett 1955 évi utasítás szerint a levéltárak besorolták saját gyűjteményükbe. Bár a rendek újjászervezésével e dokumentumok már nem az állami levéltári anyag részei, de a kiadványok a kutatáshoz ma is használhatók. A szerzetesrendektől származó, nagy mennyiségű térképanyagot őriznek a Vas Megyei Levéltárban /Szentgotthárdi Bencés Apátság/, a Zala Megyei Levéltárban /Zalavári Apátság/, legtöbbet pedig Veszprémben /Tihanyi, Bakonybéli, Zirci Apátságok/. Feldolgozás során figyelembe vettük a korábban készült, még fellelhető cédulakatalógusokat, és ha a térképek valamilyen rendje már kialakult, azt nem bontottuk meg. Ha az átszámozás mégis elkerülhetetlen volt /pl. Győri Káptalani, Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár esetében/, akkor konkordanciajegyzék segítségével jelöltük az összetartozást. Amennyiben az eredeti rendszerben az összetartozó térképek egymástól távol kerültek, akkor utalásokat alkalmaztunk. Különösen sok kapcsolatot kellett megállapítani a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár úrbéri térképei esetében, melynek - mint említettük - eredeti rendjét formai elvek alapján alakították ki. Minden térképnek van levéltári jelzete, katalógus-száma, esetleg régi leltári száma. A levéltári jelzet a visszakeresést segíti elő, míg a katalógus-szám a mutatózás céljait szolgálja. A térképek jelzeteit a levéltárban kialakított formában írtuk le, megtartva az eredeti számozást és rövidítéseket. Minden önálló térképről külön leírás készült. Ha azonos területet ábrázoló térképek között érdemi különbség volt /pl. az egyik eredeti, a másik másolat, az egyik hitelesített, a másik nem, eltérő méretarányúak stb./, alszámokat alkalmaztunk. Ha viszont az egyes darabok csak lényegtelen eltérést mutattak /pl. az egyik papír, a másik vászon az egyik sérült, a másik jó állapotú/, akkor betűjelekkel különböztettük meg az egységeket. Teljesen azonos példányoknál csak egy leírást készítettünk. Ennek a nyomtatott vagy litografált térképek esetén volt jelentősége, mert ilyenkor csak utaltunk a példa-